loveeeee ya

Napok repülnek, az idő múlik, de a te érzéseid még mindig a régiek. Nap mint nap mikor felkelsz és ugyan az a kép jelenik meg lelki szemeid előtt, megborzongat egész testedben, annyi  kimondatlan szó és érzés lakozik benned amit ordítva az egész világ tudtára adnál, de nem tudod megfogalmazni pontosan hogy mi is az. Alkalmanként mikor egy téli hideg napon először csak szájából áramló cigaretta füstöt pillantasz meg majd szíved dobban egyet és reméled hogy ha tovább tekintesz akkor az ő arca fog kirajzolódni. Minden alkalom amikor találkoztok, felér ezer meg egy boldog percel amit már eltöltöttél más kevésbé jelentős emberrel. Tudom már hónapok teltek el azóta de bennem még mindig ugyan olyan erősen tombolnak az érzések iránta. Soha nem fordult még elő az hogy valaki ilyen nagy hatást gyakorolt volna rá, hogy ilyen mély nyomott hagyott volna bennem. Sokszor mondják, hogy ha igazán szeretem akkor elengedem. Jelen körülmények között azonban úgy vágyom rá mint ezen a világon semmire sem! 

time stands still..

Beköszöntött a tél. A lenge felkapós hacukákat felváltja  a meleg kabát, sál és kesztyű. A délután a csípős hidegben ballagtam hazafelé éppen arcomat a hideg pirosra festette. Új évszak kezdődik, az egyik legcsodásabb évszak. Becsaphatjuk magunkat azzal, hogy minden más, hogy mi is megújulunk teljes testünkben és lelkünkben. Mindez áltatás a régi sebeket nem lesz egy csettintésre egy kis dobozkába elzárni, mint valami régi kacatot. A napok telnek múlnak és egyetlen sem telik el úgy, hogy ne jutna eszedbe, mennyivel más lenne ha most itt lenne melletted és teste melege egybeolvadna a tieddel. Mindig olyan dolgokra vágyunk amit vagy nem kaphatunk meg vagy pedig már megkaptuk de valamiért elveszítettük. A sors mindig furcsa játékot űz velünk, elveszi azt az aprócska jót amiért mindent odaadnál és annyi fájdalmat, dühöt és nehézségek végeláthatatlan sorozatát tárja elénk. Talán ösztönösen, azért hogy tanuljunk a hibáinkból. Mindazon által az ember csak akkor érti meg, hogy mikor is szeretett valakit igazán amikor elveszti. Az efféle fájdalmat talán szavakba nem lehet önteni, olyan mint amikor valakit egyszerre szeretsz és utálod is. Bár mindent megtennél érte újra és újra, közben pedig nem utálsz nála jobban senkit sem. Keresed, kutakodsz egy hozzá hasonló után aki olyan érzelemmel tarkított emlékeket ad majd neked mint egykoron ő. Próbálkozol, hiszen nem tudhatod, lehet hogy ő lesz a tökéletes a megfelelő ( bár ez egy elég merész kijelentés, hiszen tökéletes férfi ezen a földkerekségen nem létezik- legalább is én még eggyel sem találkoztam.) Mindig hiányozni fog az a kis apróság amit egykor benne megleltél. Nem egy emberről alkotott emlékeid, tapasztalataid adnak útra valót a jövőre, hanem mindent egy kalap alá véve, lettél / vagy olyan amilyen, ez a mi segít hogy szeretni tudj, s hogy élhess.

Küzdj és nyersz!

A nagy szürkeségben a rohanó emberek között ott állok s csupán néha néha eszmélek fel. Értelmetlenül toporzékolok várva a csodát, azt hogy valaki elhozza a boldogságot a mindennapokba. Sokan esnek abba a hibába hogy, nem egy adott személybe akarnak szerelmesek lenni hanem magába a szerelembe. Fejüket is elvesztve szinte, törtetnek annak érdekében hogy kitűnjenek és hogy végre valaki őszinte érzelmekkel forduljon feléjük. Mindennapjaidat arra pazarlod, hogy próbálod fejtegetni a jeleket amelyeket maga mögött hagyott, s egyben az emlékeket hátrahagyva akarsz haladni tovább. Érzelmi kitörések ezre színesíti az unalmas mindennapokat. Környezeted pompázik a boldogságban, mindenki keresi azt a bizonyost. Újra és újra elhatározom magam, hogy végérvényesen kitörlöm életemből, új utakon kezdek majd járni, megpróbálok elszakadni attól a bizonyos múlttól amely fogva tart olykora erővel de nem igazán enged. Megpróbálni újra meg újra nem könnyű.. A folytonos negatív visszajelzések mindig rántanak egyet rajtad lefelé majd vannak napok amikor már teljesen kilátástalannak látod helyzetedet.  Ekkor van szükséged azokra az emberekre akik a rosszabb időkben is melletted vannak, kik mosolyt csalnak arcodra, kiknek köszönhetően a mindennapos kávé is édesebb. Senkinek sem fogom megadni azt az örömöt, hogy elmondhassa tönkretett. Sokszor fogunk pofonokat kapni életünk során, sokszor fogunk elesni de a leges legfontosabb, hogy tudjunk felállni és küzdeni! 

Ezernyi érv mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér

Általában azért nem nyílók meg teljesen az embereknek mert félek a csalódástól. Az emberekbe fektetett bizalmam szépen lassan tovaszáll. Minden egyes nap úgy ébredni, hogy nem ő fekszik melletted, hogy tudod azokat a dolgokat amelyek meghatározó mérföldkövek életében elsőként már nem veled fogja megosztani. Este mikor elalszik párnáján már nem a te illatod van, nem hagyhatsz egy nyomot sem életében. Ha csak van egy röpke pillanat amelyet nem a rohanó mindennapok zaja tölt ki ő jár fejemben. Nincs rá jó módszer, hogyan tüntessem el szívem minden ki szegletéből, kidobni az ablakon azokat az emlékeket melyeket együtt alkottatok, melyeknek számodra a mindent jelentik. Reménykedni abban, hogy egy nap elvonul szeme elöl a köd és hogy megkeres és azt mondja, hogy részese vagyok az életének és hogy nem akar elengedni. Minden erre természetesen egy egész életen át várhatok, mert nincs meg benne az a fajta akarva akarás amely mindehhez szükségeltetik. Tehát marad a találós kérdés, a sok sok kérdőjel, hogy vajon gondol e még rám, emlékeink benne is kavarognak e még néha és hogy tervez e velem a későbbiek folyamán. Egy teljes hónap várakozás után úgy döntöttem, hogy lemondok róla. Az egy dolog, hogy az ember kitart a másik mellett bizonyos ideig hiszen szereti, de én már sajnos nem tudtam tovább várni. Elérkeztem egy olyan ponthoz mikor már annyira fájtak a sebek amelyeket lelkemben hagyott, hogy jobbnak láttam ha útjára engedem. Van az a mondás, hogy ha valakit igazán szeretünk akkor eltudjuk engedni. Ezzel is azt a benyomást kelteni, hogy mennyire szerettem és hogy mennyi mindent feladtam azért hogy életem része maradjon. Mikor a sötétben a leszálló ködből egyszer csak előlépett, ránéztem, apránként pergett le előttem minden nap, óra és perc amit együtt töltöttünk. Legszívesebben odarohantam volna és öleltem volna míg világ a világ. Legbelül tomboltam, kifelé azonban halálos nyugalmat próbáltam mutatni. Soha, senki nem váltott ki belőlem ilyen erős érzelmeket jelenlétével. Szavakkal nem lehet elmondani, hogy mennyire nagyon hiányzol. Ha visszapörgethetném az időt, első dolgom az lenne, hogy elmondjam neked mennyire  szeretlek. 

Fiatalság, bolondság

Gondolatok amelyek aprócska darabokra tudják szaggatni napjainkat, önmagunkat, lelkünket. Időzni a problémáknál amelyek már a múlt sötétjében ragadtak. Értelmetlen, időpocsékolás, saját magunk áltatása. Félni attól, hogy ki kell mozdulnunk megszokott mindennapjainkból. Elindulni egy olyas fajta új úton amelyen nem tudjuk milyen impulzusok érnek majd minket. Újra bizalmat szavazni a világban, másokban, önmagadban talán az egyik legnehezebb dolog a bizonyos élet során. Úgy hiszem mindenkiben ott lakozik a bujaság, vágyakozás és persze az a bizonyos tűz is. Ez a mindent elárasztó tűz nem mindig lobog teljesen van amikor vissza csippentünk belőle saját magunk is. Annak eredményeként mert megbántott minket egy nagyon kedves barátunk, szerelmünk, családunk. Szeretjük a problémákat ezernyi oldalról megrágni. Hamar választ akarunk kapni arra, hogy mit rontottunk el, ő mit rontott el. Az emberek kíváncsiak minden egyes történésről elsőként szeretnének tudomást szerezni. Néha azonban jobb hogyha kétségek között hagynak és nem adják tudtodra a piszok nagy igazságot. Az idő múlik te egyre türelmetlenebb vagy utolsó erőddel is próbálsz kitartani mellette, aztán elérsz egy határt amikor megálljt kell parancsolnod saját magadnak és iránta táplált érzéseidnek. Rá kell döbbenned arra már soha nem fog visszajönni és nem fog többet úgy szeretni mint azelőtt akármit is fogsz csinálni. Nem tehetsz mást, elengeded.. megkönnyítve saját magad dolgát is. Hazudni másoknak, hogy már könnyebb és a legkevésbé sem fáj.. Igen vannak percek amikor ezt érzed, de ez az érzés nem állandósul bennünk. Bármit is teszel vagy éppenséggel ő tesz azért hogy megutáld, sosem fogod tudni elengedni teljesen mert ott lebeg elmédben az a bizonyos DE.

 Most elköszöni kell, csendesen.

Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.

Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,

hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott leszel.

mindentől messze a szívhez közel

Állapot mely minden ember életében ismétlődik. Mikor bekopogtat a szerelem, teljesen elvakít szemeid elé rózsaszínködöt von és gondolkozás nélkül csinálod azt amit a szíved diktál. Élvezed, el nem engeded, különlegesnek érzed magadat tőle, felemel , megborzongsz tőle. Csupán azon kevés ember érezheti mindezeket akik már voltak valaha életük során szerelmesek vagy legalább is nagyon szeretettek valakit. De sajnos az élet nem habos torta. Mikor már kezded végre érezni, hogy végre nem csak önmagadra vagy utalva és hogy minden olyan  hihetetlenül tökéletes, akkor jön hirtelen egy nagy seggre esés. Először csupán majd egyre kevesebbet keres. A beszéde nem lesz már olyan közvetlen, bizalma csökken feléd, újabb és újabb falakat húz maga köré. A következő lépés, hogy kezded majd belátni, hogy valami elromlott, valami megszakadt kettőtök között. Próbálod keresni, kutatni mi volt az a dolog amely ezt válthatta ki belőle. Pánikolsz, hiszen nem akarod elveszíteni. Mindenféle ésszerűnek nem mondható dolgon agyalsz. Magadat hibáztatod, azt hiszed nem voltál elég tökéletes neki. Minden percben és órában azt várod mikor fog bekövetkezni, hogy megkeressen és magyarázatot adjon arra, hogy mi is volt ez az egész. Aztán rájössz majd, hogy csupán saját magadat áltatod azzal, hogy fejedben gyártott elméletekre alapozol. Szavakkal talán egy ember sem tudná leírni azt, hogy milyen az amikor el kell engednünk egy olyas valakit, aki a világon mindennél jobban szeretünk! 

A búcsú olykor csúfos

Hirtelen felszínre törő rossz érzések melyeket sosem szeretnénk, hogy újra előkerüljenek. Hangulat ingadozások melyeket keresztül mész, olyan mintha egy hullám vasúton ülnél. Egyik percben minden dolgot  annyira reálisan látsz, bizakodsz, hogy az idő majd minden sebre gyógyír lesz. A következő pillanatban pedig már  érzed ahogyan az érzések kiakarnak törni belőled, a torkod összeszorul, szíved vagy ezerszer megdobban, szemeid üvegesek lesznek. Ez a fajta fájdalom átalakul dühbe. Olyan dühbe aminek köszönhetően csak ordítanál és addig ölelnéd míg világ a világ. Ahogyan a városon végig suhansz, minden kis zaj, tábla vagy egy illat amelyet a rohanó emberek között hirtelen megérzel rá emlékeztet. Azt kívánod bár, csak mindent előröl kezdhetnél, hogy újra és újra átélhesd a pillanatot. Gondolataid egész nap csupán rajta járnak. Próbálod kitalálni, hogy mivel is tudnád újra magadba bolondítani. Nem kívánsz mást, csak hogy viszonzott szerelemben élj. Hogy érezd azt a fajta boldogságot, amit csak nagyon ritkán talál meg az ember. Talán ha elolvasná ezt a néhány sort megértené, hogy mit is érez  az akinek egykoron a mindene voltál.

Elcsaltad a szívem

Vannak napok amikor azt érezzük erőnk már fogytán van ahhoz hogy harcoljunk a boldogságért. Minden nap úgy felkelni, hogy tudatodban ott lebeg az a tény, hogy mennyire is szereted valójában egyszerűen felülmúlhatatlan. Ilyenkor minden sokkal tarkábbnak tűnik a környezetedben és még talán a keserű kávé is édesebb. Tudod, hogy a pillanatot kell pompássá tenned mert talán nem lesz több alkalmad arra, hogy maradandó benyomást kelts benne. Minden amit tesz szinte már a tökéletesség határát súrolja értékrendemben. Ahogyan telnek, múlnak a napok egyre inkább elmémbe hasít az a tudat, hogy végre kaptam egy olyan embert az élettől aki megért, félt és talán egy parányit szívébe is fogadott. Az idő múlik, lelkem próbál védekezni az ellen, hogy valami útnak induljon életemben ami érzelmileg kiszolgáltat más valakinek. Szívem azonban mást diktál, bármit  is tesz vagy lesz kettőnk sorsa majd, ő már az életem része lesz, egy emlék amelyre majd gyakran fogok vissza gondolni, hogy mennyit mindent is tanultam meg a vele eltöltött idő alatt. Egyet teljes bizonyossággal állíthatok, megtanultam milyen is igazán szeretni egy másik embert feltétel nélkül.

Három méterrel a felhők felett

A város a napsugarak fényében úszik, próbáljuk kiélvezni az utolsó hőségeket, eljönnek szép lassan az utolsó fergeteges nyári mókázások. Egy cseppet sem foglalkoztam azzal, hogy milyen tempóban menetelnek el a dolgok mellettem, elkezdtem csupán saját magammal törődni és mások gondjait a kék égnek ereszteni. Aztán jött a rég várt állapot. Olyan sebességgel rontott bele életembe, hogy gondolkozni nem volt időm azon, hogy mi is a helyességi sorrend ilyen esetben. Első találkozásunk csupán a véletlen műve volt. De ha hiszitek ha nem már akkor  hihetetlen módon ittuk egymás szavait magunkba. Majd teltek múltak a napok jöttek az újabb együtt töltött délutánok, nevetések, hódítások. Tegnap hirtelen támadt ötletéből elvitt egy csodás helyre amit elmondása szerint csupán nagyon kevés embernek mutatott be. Nem tudom, hogy a csodás látvány tette, de nem tudtam abba hagyni a mosolygást ahogyan ránéztem. Próbáltam elhitetni saját magammal, hogy ez nem randi biztosan csak társaságra vágyik. Aztán villámlás szerűen belém hasított az a tudat, hogy más ember vagyok mellette, megnyugszom és azt kívánok bár csak örökre ott maradhatnék vele. Természetesen ahogyan ezt a nők szokták csinálni, leplezem azt, hogy valójában mennyire kedvelem. Végre nem csak kergetem a vágyat, hanem minden porcikámat átjárja egyenesen megborzongat egész testemben.

Szerelem háború

Eljön az a pont az életedben amikor azt érzed megálljt kell parancsolnod minden olyan dolognak ami hasztalan és csak felemészt hiszen tudod, hogy úgy sem kaphatod meg. Kialakítunk fejünkben egy képet arról, hogy milyen is a tökéletes szerelem. Talán a valóságban nem is létezik ilyen, talán csak az ember által megfogalmazott tévhit azon szingli lányok szívének fájdítására akik mást sem csinálnak mint megállás nélkül buliznak miközben szívüket már réges régen egy másik fiú kezébe adták. Minden pillanatot újra átakarunk élni, ugyan azt a mámoros érzést birtokba venni. Azonban a pillanatok múlandók, sosem lesz ugyan olyan egy perced sem. Az emlék képek mik fejedben tornyosulnak lassacskán elhalványodnak és már csak halvány foltokban tér vissza az az idő amit rááldoztál. Életed egy részéből valóban ki tudod törölni, de ez csak a látszat. Ha magadba nézel és mélyen bele gondolsz tisztában vagy vele, hogy szerelmes vagy belé és hogy nincs olyan dolog a földkerekségen ami enyhítené avagy véglegesen száműzné életedből. Mikor este álomra hajtod a fejedet szinte érzed amint keze végig libben a nyakadon, kezeden, hátadon, csípődön. Szinte félelmetes, hogy bele tud borzongani az ember és még jobban arra vágyik, hogy az övé legyen. Nevetséges, hogy mennyit kell harcolnunk azért, hogy csupán egy parányi visszajelzést kapjunk. Hogy azt mondják,  te vagy az igazi és senki más. Szerelem mi fogalom gyanánt dukál, csak viszonzatlan érzések kavalkádja tán .

Sorakozó idegenek

Az életet talán egy rohanó vonathoz tudnám hasonlítani. Vannak akiknek állandó helyük van, vannak akik néhai átutazók illetve a folyton megújulók. Azok akik állandóak, maradandóak hordozzák magukkal azt  a sok közös élményt, titkot, érzelmet melyet az eltöltött idő alatt  vettek birtokukba. Néhai idegenek azok akik a sok sok minket ért impulzus közül csak néhányat ismernek, kizárólag szívünk joga, hogy nagyobb teret kapjanak szívünkben. Természetesen nem maradhatnak ki azon kellemes olykor kellemetlen személyek sem akik azokat a pillanatokat alkotják amelyeket majd az unokáinknak szeretnénk mesélni. Ha meg van  életünknek ezen pár szakasza akkor jöhet a szerelem amely olyan fordulatokat hoz majd amikre gondolni sem mertünk volna. Akaratlanul helytelen dolgokba sodor, azt diktálja hogy teljes lényemben át kell szellemülnöm ahhoz hogy megfeleljek azoknak a bizonyos nagy fekete betűs szerelem szabályainak. Várod, hogy mikor fogod vissza kapni azt a sok áldozatot amit érte hoztál, de fel kell hogy nyissam a szemeidet ez sosem fog megtörténni, hiszen a szerelem a legönzőbb dolog amely életünk során végig kísér minket.  Mégis éltet minket  és úgy vágyunk rá mint egy falat kenyérre. Hiszen egyedül álló, nincs hozzáfogható, akarod, élvezed, vágysz arra hogy birtokold.

Ahogyan soha senki még nem

Milliónyi impulzus ér minket az év minden napján. Van amikor csupa jó, van hogy semleges illetve fájó érzések. Legutóbbiból sajnos manapság nagyon sokat kapok meg. Sok ember hárítja rám a problémáit ok nélkül. Talán nem tudatosan csinálja de számomra olyan fájó dolgok ezek melyek mély nyomot hagynak bennem. Azt érzem nem figyelnek rám oda kellőképpen miközben én minden erőmmel azon vagyok, hogy észrevegyen végre valaki, hogy ott legyen mellettem megfogja a kezem és levegye a terheket a vállamról. Sokan azt gondolják, hogy egy nagyon energikus, megbánthatatlan ember vagyok tökéletes élettel. Pedig el kell, hogy mondjam ez cseppet sincs így hiszen csak akkor találnak meg az emberek, hogyha valami problémájuk akad, esetleg rájönnek hogy hibáztak velem szemben. Érző lények vagyunk mindannyian ezért is keressük kutatjuk a szerelmet oly annyira. Ez adhat egyedül olyan érzést nekünk mely egyszerre ellazít és mámoros és maradandó élményeket okoz. Minden este úgy hajtod a párnára a fejedet, hogy ő jár az eszedben. Bár tudod helytelen hiszen lehetetlen, hogy sorsotok egybe fonódjon. Aztán végül egy olyan embertől kapsz egy nagy nagy pofont akitől a legkevésbé sem számítottál volna. Ez  a pofon pedig akkorát csattan, hogy varázs ütés szerűen visszatérsz a monoton érzésekhez, mindennapokhoz ahhoz a bizonyos minta élethez. Bármennyire is fáj felejteni akarunk, új élményekkel teli életet akarunk amelybe nem kap teret a boldogtalanság és az a mérhetetlen sok fájdalom amit mások okoztak nekünk.

Uralod, ha elengeded!

Eléred, ha nem kergeted.

Tiéd, ha már nem akarod.

Megtalál, ha nem kutatod

Édesanyámnak

Fájdalmak, könnyek, nehézségek.  Mind olyan dolog amely ugyanúgy belülről táplál minket úgy ahogyan mondjuk a boldogság vagy a szerelem.  Meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk ezeket, hogy majd ha a távoli jövőben ilyen helyzet elé állít minket az élet megfelelően tudjuk viselkedni. Először nagyon nehéz lesz. Minden reggel ezzel virradsz, este pedig ezzel alszol el. Szüntelenül keresed a választ a kiutat a bizonyos fonál végét. Lesznek napok amikor könnyebb lesz, úgy érzed minden  visszaállni látszik a régi kerék vágásba és hogy olyan boldogság önt el mely szinte már szárnyakat ad. De azokon a napokon sem szabad elkeseredni mikor kuszának, sötétnek, végeláthatatlannak tűnik az előtted álló jó néhány nap esetleg hónap. De erőt kell venned magadon, tudnod kell hogy ott vannak azok akiket a világon a legjobban szeretsz a családod és azok az emberek akik a legkisebb gödröcskéket is jól kiismerték már arcodon. Nem szabad csüggedni, hogy hogyan és mint lesz az előttük álló szinte már véges idő. Ki kell élvezni azt a percet, órát, napot amit épp az élet felkínál. Hagyni, hogy a boldogság egész testedet átjárja a legcsodálatosabb érzés amit ember csak átélhet! 

Szeretni taníts

Újra és újra beleesni, kimászni és elfeledni azt a hibát melybe ezerszer beleestünk már. A legnehezebb dolog talán a sok közül. Újra építkezni saját életünkben, újabb falakat húzni magunk köré melyet talán egy burokként használunk mindenféle csalódás ellen vagy pedig csak a légzsáknak mely megfoszt a fájdalomtól. Megmagyarázhatatlanul késztetést érezni arra, hogy birtokoljuk. Olyan mint valamilyen függőség amely folyton kísért, lelkedet kezében tartja, s kénye kedvére rángat mint valami marionett bábut. Bár próbálunk ellenkezni de a végén úgyis az akarat marad alul és a szív győzedelmeskedik. Azon csalódások melyeken átestem lelkemet homokszemnyi darabokra morzsolta, melyeket folyamatos munka és kitartás árán újra  a régivé varázsoltam. Megfogadtam, hogy többet nem leszek az az ember aki alul marad a jövőben én fogom győzedelmeskedni mindenki felett. Aztán egy nap megjelentél te színt hozva  a mindennapokba és mindezt felrúgtad. Először minden sokkal színesebbnek tűnt, a semmiből kacarászni kezdtem, elkezdtem magamat jól érezni úgy mint régen. Majd jött az amitől a legjobban féltem. Egyre inkább érdektelen lettél számomra már nem értékeltem annyira az igyekezeted más felé kacsintgattam, nem voltam tekintettel a szavakkal bár ki nem mondott kérésedre. És ezúton is csak azzal szembesültem, hogy még inkább magamra vagyok maradva, utalva. Ott állni a tömegben és nézni ahogyan más lány veti karjaiba magát, hát azt hiszem az szavakkal kifejezhetetlen. Mindenki próbál vigasztalni, hogy majd jön a nagy betűs szerelem, de én már egyre türelmetlenebb vagyok, kitartásom fogytán. Szóval  kedves szerelem kérlek sürgesd meg a dolgokat oda fent! 

Sok tévedést hordoz a múlt

Ahogyan múlik az idő egyre több új embert ismerünk kik életünk részévé válnak. A kötelék két ember között lehet szoros melyet megbontani nem lehet. Azonban az is elég ha csak egy néhányszor találkoztok de akkor csodálatos, papírra vethetetlen furcsa érzés keletkezik szívetekben. Lehetséges, hogy tudat alatt annyira vágyunk az illetőre, hogy elménk egy kis része kényszeresen is azt diktálja, hogy a közelünkben kell tartani. Este mikor mindenre sötétség borul, csupán csak a csillagok tündöklő fénye az mi átüt a függöny anyagán, füledben halk dallam suttog te pedig csak arra tudsz gondolni most vajon merre lehet illetve újra és újra lepörgeted a fejedben, hogy legutóbbi találkozásotokkor milyen módon viselkedtél és azt, hogy mennyire sikerült azt a benyomást keltened, hogy téged a legkevésbé sem érdekel miközben bent ott ahol a legérzékenyebb énünk lakozik iszonyatosan sebzettnek érzed magad. Megölelnéd utána pedig eltaszítanád magadtól hiszen kínoz a hiánya de mégis amit veled tett megbocsáthatatlan. Most pedig itt vagyok erőm fogytán ahhoz, hogy újabb fejezetbe kezdjek veled, nem kívánok mást, csak azt, hogy végre olyan boldog lehessek, hogy a talaj felett két méterrel lebeghessek. 

Kínoz a hiányod

Megfogalmazhatatlan mindenen átütő érzés mely most kavarog bennem. Oly sok idő után újra látni felér ezeregy mámoros pillanattal. Két fajta érzés váltakozott lelkemben, harag melyet te keltettél bennem, mely vezérlése miatt kétszer akkora fájdalmat akarok neked okozni illetve azok a csodás érzelmek melyeket csak te tudsz kiváltani belőlem. Leplezni előtted, hogy mennyire hiányzol valójában pokoli érzés. Elakarlak taszítani magamtól de egyszerűen nem tudlak mert annyira nagyon bezártalak szívembe. Csak ölelnélek míg világ a világ, ki akarnám élvezni azt a pillanatot, percet, órát amikor színleled felém a boldogságot én pedig elhiszem és átadom magamat az érzésnek. Ha tudatában lennél, hogy mennyi mindent adtam fel miattad ami nagyon is én voltam akkor talán máshogyan látnád a dolgokat és nem engednél utamra ilyen könnyen.  Bizony - bizony az általad kialakult érzések rabjává váltam.

Hey darling

Tudjátok vannak pillanatok melyekért nem csak érdemes de kell is élni! Ahogyan kezei az oldaladhoz érnek, hogy megcsikizzen te felhőtlen nevetésen törsz ki az a pillanat mikor azok a bizonyos részecskéék egymásnak ütköznek. Melyből lesznek a boldog pillanatok és a csalfa kacajok. Bár minden napon eszedbe jutnak a bizonyos téves lépések melyeket életed során elkövettél.. de hát a hibáinkból okulunk. Furcsa érzés mikor valaki csupán a barátod és folyton folyvást csak azt hajtogatod, hogy  nem tudnál rá másképp nézni mégis van legalább egy olyan pillanat amikor megfordul a fejedben, hogy milyen is lenne együtt feküdni és kelni vele. Azt hiszem én is ebben a cipőben járok. Tekintetemről, szám mellett lévő kis gödröcskékből melyek akkor jelennek meg mikor megnevettet próbálom eltüntetni annak nyomát, hogy mennyire megbolondulok mikor a közelemben van. Pedig a homlokomra van írva kerek perec, hogy mennyire vágyok rá. Szóval azt hiszem a barátság határait már réges-régen átléptük. Most következik a várakozás, várakozás arra  mikor ütköznek, hoznak létre valami mindenek felett álló csodás dolgot  az apró kis részecskék.

Love is you

Akárhogyan is tagadjuk azt, hogy nem gondolunk vissza volt szerelmeinkre mindannyian tisztában vagyunk azzal hogy míg világ a világ a nyomok melyeket bennünk hagytak nem múlnak el egy röpke pillanat alatt. Amint meglátod, a tekintetek összeakadnak,lábak remegnek, szív megdobban. Látod szavak nem is kellenek hiszen ez egyértelmű jele annak, hogy érzel iránta valamit. Bízni abban, hogy hamarosan oda megy majd hozzád és átkarol. Mikor végre beteljesül a mámoros pillanat, azt kívánod bár sose érne véget hiszen még egy örökkévalóságig tudnád karjaid közt tartani. Amikor valaki elsuhan melletted s illata teljes egészében olyan mint az övé, előtörnek belőled a rég elfeledett emlékek. Az űr benned iránta sokkal nagyobb mint eddig volt, ha tehetnéd visszapörgetnéd az időt, hogy  még egy kis időre a tiéd legyen és hogy abban a bizonyosságban élj, hogy boldog vagy. Minden bizonnyal keresed a lehetőséget, hogy újra szárnyalhass, szerethess, igazán élhess. Még egy a szerelemhez fogható bonyolult dolog nincs a világon azonban még is ez az amely minden embert éltet.

Elvittél oda, ahol titkon folyton vágytam, új színt adtál az amúgy is szürke világban. Ezernyi érv, mi hozzád fűz, minden perc egy évet ér. Nem csak ismerlek, érzem rezdülésed, ingered, hogy tényleg boldog vagy, vagy éppen csak színleled azt hogy mennyire bántott meg a világ kicsi lány. Én boldog voltam, aki boldognak lát. De most kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány, illatod idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt, ami nem változik, bárhogy is alakult...

Feel through the moments!

Torkomból lassan kiáramló szavak melyek a levegőben mondattá alakulnak. Egykori sérelmek, álmok, szerelmek melyek most gyorsan tovaszállnak. Itt a nyár, mindenki fejében az kattog csupán tikk, takk itt a nyár!   Felszabadító érzés mikor elmész megvenni idén az első fürdőruhát azon diskurálva vajon biztosan jól áll? Az utcák, kertek és terek csordultig vannak élettel, színekkel azzal a bizonyos nyári nyüzsgéssel. Testileg is lelkileg is egyaránt változáson megyünk keresztül. Mindenben csupa-csupa jót látunk és a helyzeteket sokkal ésszerűbben kezeljük.  Aztán mikor még csak éppen feleszmélünk arra, hogy itt a szabadság ideje, a várost ellepik a fesztiválozó fiatalok. Mindenkin érződik az a meg nem magyarázhatatlan pezsgés, akarva akarás, csacskaságokra kaphatóság. Van egy híres neves mondás: " ami a fesztiválon történik az ott is marad! ". Számos pompás emlék kavarog bennem melyet az elmúlt évek során megszereztem ezen időszak alatt. Remélem talán a szerelem is olyan váratlan fordulatokat tartogat számomra az elkövetkezendő 3 hónap során amelyekre még csak gondolni sem merek!

my life

Vannak életünkben olyan időszakok mikor minden egy kicsit nehezebbnek és zűrzavarosabbnak látszik. A dolgok rendje más lesz, fejünket pedig csak összevissza kapkodjuk, hogy segítséget találjunk. Próbálunk rájönni arra, hogy hol és mit rontottunk el és hogy miként tudnánk helyre hozni azt. Ilyenkor különösképpen azon mesterkedünk, hogy a barátokhoz fűződő szoros kapcsolat még szorosabbá legyen. Szavaink ilyenkor semmisnek tűnnek, minden értelmét veszti, csupán csak a másikat okoljuk elfeledvén azt, hogy minden egyes tetthez két ember kell. A következő fázis, hogy elmondjuk, elpanaszoljuk bánatunkat abban bízva, hogy  pártfogónkra találunk, s könnyebbségre. Ez a reménysugár is szertefoszlik rövid idő múltán. Újra magunkat kezdjük el okolni, végül már az őrület határán állunk mert csak gyűlik-gyűlik bennünk a ki nem mondott feszültség. Elhatározzunk magunkat, hogy újra kezdünk mindent, mindenféle konfliktust elkerülve, vagyis tisztalappal indulunk. De a gondok elől nem lehet elszaladni hiszen újra és újra felbukkannak mint valami rossz álom mely nem tágít. Következik egy újabb elvakító szerelem mely mindezt romba dönti és megismétlődik ez a hosszas folyamat, melyet rögös útnak nevezünk, melytől várjuk a csodát és egy életre elegendő tapasztalatot.

Wonderland

Ábrándozni arról, hogy talán egyszer majd csak teret kap életedben a szerelem, egyszer aztán jön egy óriási pofon az élettől, hogy hello ez nem megy ilyen könnyen. Amit mások miattam elszenvedtek az a sok fájdalom és  nyűglődés most kamatostul visszakapom. Hagytam elsuhanni magam mellett a lehetőségeket, mondván jobb lesz ez így nekem. Majd napok, hetek, hónapok után szemben állsz azzal a gondolattal, hogy egyedül maradtál, legalább annyira mint a kisujjad! Ahogyan újra meg újra lepörgetem fejemben a múltam apró részleteit rájövök arra, hogy valójában ott volt az orrom előtt a szerelem csupán szememet lila köd fedte el. Észre kellett volna vennem azt, hogy igyekszik a leginkább csak nekem megfelelni, hogy azt mondhassam neki, hogy büszke vagyok rád! Azt hiszem lassan könyvet írhatnék kudarcaim sorozatából, hogy mit miért ne tegyenek mások, ha garantáltan nem akarnak csalódni. Az ember viszont hajthatatlan a saját bőrén akar megtapasztalni minden rosszat és jót, fájót és simogatót. Mindenkinek kell egy büdös nagy pofon, hogy végre feleszméljen, nem mese országban él!

A bizonyos szikra

Elméken átfutó téves gondolatok, melyek negatív impulzusokká alakulnak át a való életben. Csalódások, vágyak, álmok, célok ezek vezérelnek minket a nap minden szakában. Folyton folyvást új dolgok azok melyek hajtanak minket, hogy igen is legyen belőlünk valaki az életben. Örömünket próbáljuk lelni a másik ember személyében, szeretnénk odabújni hozzá, birtokolni és magunk mellett tartani. Nem akarjuk azt, hogy véget érjen az az életérzés mely elindult kettőnk között az a "szikra". Napról napra jobban várni, hogy vele lehess és hogy  az aznapi impulzusokat megoszd vele. Mindennek alapja köztudottan a bizalom melyet igen csak nehéz fent tartani két lélek között. Elillanásához elég akár egy rossz szó, téves pillantás vagy gesztus. A másik felet egy szempillantás alatt megingathatjuk a céltudatosságában. Tapasztalatból mondom, hogy gigantikus elhatározottság kell ahhoz, hogy felkeressünk egy olyas valakit aki régen eldobott magától és elmondani neki azt, hogy igen hibás voltál és hogy valójában vágysz rá ott lelked mélyén igencsak. És persze nem maradhat ki a találkozások utáni rágódás azon, hogy vajon mi lesz kettőtök történetének végkimenetele.

Lehet messze vagy éppen közel

Megismerni, megszeretni, szívedbe zárni, létezni mellette. Folyamat mely ember millióinak lelkében lezajlik. Észre venni a lehetőséget melyet e furfangos élet elénk tár. Ezek segítségével kell mindennapjainkat " paradicsommá " alakítani. Tapasztalatból mondom, hogy értelmetlen olyan hiú ábrándot kergetni melyről saját magunk is tudjuk, hogy fiktív. Ragadjuk meg a napot a pillanatot, tegyük színpompássá a minden napokat. Engedjük át magunkat olyan érzéseknek melyeknek csak este az elalvás előtti pillanatokban adjuk át magunkat. Őszintén kimondani érzéseimet nagyon nehéz. Nem szeretem mások lelkét még a saját zűrzavaros dolgaimmal is nehezíteni. Ehelyett hagyom, hogy belülről emésszen. Egy szép napon azonban minden cérna szakad. Az érzések kitörnek belőlem, némi könnyel mellékelve. Könnyek melyekben ott rejlik minden fájdalmunk, csalódásunk, terhünk. Ezek  egyben viszont a boldogság könnyei is, hiszen tudjuk lezárul valamiféle folyamat lelkünkben. Tudjuk, hogy ezután sokkal könnyebb lesz mert vannak kik támogassanak, kik a síros napokon életkedvet adjanak, s néha egy pohár bor mellett megvigasztaljanak. Aztán egyszer csak bekövetkezik a várva várt álom. Felbukkan az életedben, minden tökéletessé válik a problémák tova szállnak s a mindennapoknak szárnyakél és fény sebességgel telnek. Tehát minden lelki hánykolódásra gyógyír a szerelem hiszen ez az egyetlen amely éltet minden embert ott legbelül!

Infinity

Abba a hitbe ringattam magamat, hogy ha végre kiszabadulok a fakó mindennapokból, lényedtől és magától a gondolattól távol majd könnyebb lesz feledni a múltat. Pontosan az ellenkezője történt, napokon keresztül másra sem tudtam koncentrálni mint rád. Minden kis szeglet, szín, illat és mosoly a te lényedet idézte fel bennem. Akármennyire is szerettem volna megszabadulni mindentől, nem sikerült. Személyedhez  oly erősen ragaszkodok valami oknál fogva, hogy az szinte már megmagyarázhatatlan. Nehéz úgy végig vinni ezt  a " játékot ", hogy nem áll mellettem senki ki támogatna, s elterelné rólad gondolataimat. Bár a látszat azt mutatja, hogy erős vagyok és persze, hogy minden a legnagyobb rendben van azonban belülről fojtogat ez az egész mizéria. Itt lenne már az ideje annak, hogy utadra engedjelek, hogy rá jöjjek arra nekünk nem is volt és nem is lesz közös életutunk. Azt hiszem eljött annak az ideje, hogy azt a sok fájdalmat egy kis dobozkába zárjam és a végtelenbe dobjam.

Summer!

 Azt hiszem talána a nyár gondolata teszi, hogy szám az elmúlt napok alatt megszámlálhatatlanúl sokszor mosolyra görbült. Úgy telnek a minden napok, hogy nem rágódok azon ki milyen véleménnyel van rólam, milyen érzéseket táplál irántam. Egész egyszerűen  elengedtem magamat. Átadtam magamat olyan érzéseknek végre amelyekről eddig azt gondoltam hamisak. Kezdem lebontani azt a burkot amelyet a sok sok év alatt kiépítettem életem köré. Magam mögött hagytam a sok rosszat, s csupán csak a jó dolgokkal, a sziporkázó emlékekkel szívemben haladok valami új felé. Okot és okozatot egyaránt már nem másokban keresek csupán hanem saját magamban is. Bár értek kudarcok, de felálltam. Minden bizonnyal ezek létfontosságúak voltak ahhoz az állapothoz, életérzéshez amiben épp most vagyok. Csupán saját gondolataimra, szívügyeimre, cselekedeteimre koncentrálok. Lehet, hogy önzőség, de úgy érzem rendbe kell raknom a kapcsolatomat önmagammal. Ahogyan azt már említettem jön a nyár, amely azt jelenti, hogy  a gatyát leváltja a fodros szoknyácska, a sötétséget a világosság, a nappalok egyre hosszabbak, s a szerelem is újra teret kap az emberek közt. Rájöttem arra, hogy nem szabad gyűlölködnöm, hogyha rólad van szó. Hiszen akármilyen számomra  unszimpatikus dolgot tettél, életemnek jó pár hónapjában a szeretet számomra te voltál. Később, évek múltán majd úgy tekintek vissza rád mint egy gyermekkori kalandra, mely során megtanultam újra a szerelmet élvezni.

Szállj csak szállj!

Kuszábbnál, kuszább szálak melyek idővel de egybe futnak.  Gondolatok, álmok, vágyak melyek örökre beteljesülés nélkül maradnak. Ez és csak is ez az ami most belülről éltet. Bizakodni abban, hogy biztosan  jobb lesz minden az idő múlásával, becsapni magunkat, hogy minden seb idővel beforr. Tulajdonomban lévő érzések melyek napról-napra problémát okoznak nekem a dolgok megértésében. Nem találom helyemet az emberek között, nyugtalankodva tapogatózok, mi is igazán az én életformám. Tudatosan avagy érzelmeink által vezérelve olyan dolgokat teszünk és természetesen leszünk részesei melyeket később nevetségesnek tartunk és legszívesebben semmissé tennénk. Olyan gond nélküli és tökéletes világra vágyunk melyek csak a filmekben léteznek és oly kézzel foghatóak. Mindezek előtt a nagy csalódásokat megelőzve mellékelhetnének nekünk egy kis könyvecskét melyben részletesen kifejtik, miért is ne tégy dolgokat.  Sajnálatos módon azonban az élet nem érkezik útikalauzzal. Valaki úgy gondolta, hogy jobb ha magunk érezzük át ezeket  az érzelmi kavalkádokat melyek sokszor mardosnak, felrepítenek esetleg  már annyira túl tengenek bennünk hogy ordításra késztetnek. Mindezek által meg kell tanulniuk az embereknek miként hagyják maguk mögött, hogy  engedjék tova szállni gátlásaikat és másoknak ki nem mutatott érzéseiket.

Memory

Újra és újra átérzett órák és napok, melyekről tudjuk múlandóak, mégis oly eszeveszettül kergetjük.  Megszámlálhatatlan harsány pillanat jut eszembe, amint kimondom azt a szót, hogy szerelem. Igen, az apró kis pillangócskák a pocakban, első csókok, érintések. A sok jó és nélkülözhetetlen mellett ott van a  csalódás, viszonzatlan szerelme és persze  az át nem aludt éjszakák is. Rágódás, merengés a múlt apró kis pillérein, felér szívünk újra és újra megsebzésével. Kifejezni teljességgel lehetetlen hogy milyen üresnek érzi magagát az a valaki kiben szempillantás alatt jövőképeket rombolnak le. Cipelni egy olyan terhet, melytől azt hittük szárnyalni fogunk méterekkel a föld felett és mindenkinek elmondhatjuk: végre az enyém! Ehelyett csupán a töprengés, önsanyargatás és a kitöltetlen űr marad. Erőm teljes egészével azon munkálódóm, hogyan is tehetném ki szűrét életem minden kis szegletéből. Hossza gondolkozás után, önmagamtól beláttam, ez teljes mértékig lehetetlen. Hisz életemből fizikailag még csak-csak kitudom kergetni, de  a lelkem mélyéről, emlék képeimből a legkevésbé sem.  Apró, gondos mozdulatokkal szedem össze a lélek sok sok darabját. Csupán emlékeim közt egy sötét kis zugban helyezlek el, ahonnan egyszer 10 vagy akár 20 év múlva előkutatva,  átérzem egy- két percre milyen is volt szeretni egy olyas valakit aki az örökké valóságig a hazugságok rabja marad!

Furcsán védtelen!

Fantáziát és érzelmeket megmozgató események melyekre sok- sok év után is boldogan gondolunk vissza.Az a kis űr, hol te lakozol szívemben csak kevesek számára tárja ki ajtaját. Szerencsésnek mondhatod magadat hiszen betekintést és helyet kaptál benne. Definiálhatatlan és érzelmekkel szinte már kifejezhetetlen az amit irántad érzek. Lelkem és szívem egyre inkább mást diktál. Hisz fent áll az a lehetőség is, hogy te ezt csak játékként fogod fel én meg meg gondolatlanul bele megyek. Azonban az is meglehet, hogy ez egy óriási és nagyszerű szerelem kezdete. Meg kell hagyni, bármennyire is tagadom érzelmek ezrei dúlnak bennem. Ha a puszta gondolat végig fut agyamon, miként ajkad ajkamhoz ért megborzongok. Az impulzusok mások, van aki bátorít azzal az érveléssel, hogy végre már rám férne a boldogság és hogy legyek önző egyszer s mindenkorra. Vannak azonban akik óvnak, féltenek, nem akarják, hogy megbántson,  játékszerként  használjon. Egy valamiben azonban teljes mértékig biztos vagyok  a döntést nekem kell meghoznom hiszen más a sorsomról  a legkevésbé sem gondoskodhat!

"Néha a szerelem hosszan kitart ,néha viszont csak a fájdalom marad"

Belülről szépen lassan átjár az egyedüllét gondolata. Az állapot melytől mindenki oly annyira fél. Mikor is a tudatában vagy annak, hogy magadra maradtál, hogy senkire sem számíthatsz, a hétköznapokat senki sem tölti ki. Csupán csak  vakmerő találgatások, álomkergetések maradnak. Sorban az első adandó alkalommal lecsapunk egy szingli lényre, kockáztatva saját önbecsülésünket hiszen nem tudhatjuk, hogy a másik fél táplál irántunk valós vagy esetleg fiktív érzéseket.Próbáljuk a jelenben keresni a múltat és a jövőt is egyszerre. Visszapörgetni fejünkbe azokat a gondolatokat melyek ide vezettek, s eltervezni azt miképp próbáljuk meg  majd életünket színfoltokban gazdagon, néhol komoly döntéseket meghozva leélni. Lehetséges, többé kevésbé igaz is, hogy minden megújuló kapcsoltunkban régi partnerünket próbájuk keresni. Szükségünk van gyakorta visszajelzésekre, gondolok itt érintésre, pillantásra vagy akár egy kedves szóra melyből következtetést tudunk levonni. Eme óriási káosz a fejemben régóta nem akar tovaszállni, ebből a rettenetes hullámvasútból végre kiakarok szállni!

Örökkévalóság

Egészen filmbeillő kis jelenet volt, az az este mikor a sötét égbolt alatt ülve ragyogtak ránk a csillagok fényei. Ott mélyen a szívem kis bugyraiban valami megint elindult.Szívem egyre hevesebben kezdett dobogni, gyomromban mintha száz meg száz pillangó repkedett volna, éreztem, hogy eluralkodik rajtam az érzés kezeim közül kicsúszik az irányítás. Csak ültünk, ketten, egymásra bámulva és azon eseményeket tárgyaltuk ki teljes részletességgel melyeket együtt töltöttünk. Karjaid az idő lassú haladásával körém fonódtak, magadhoz húztál. Már lassan egy teljes éve mindig ugyanaz a felállás. Te is és én is próbáljuk úgy alakítani röpke kis életünket, hogy ne legyünk egymás napjainak gyakori " színfoltjai ", de valami oknál fogva körülötted forog az életem, minden első, második és még harmadik gondolatom is feléd irányul. Azt mondtad nekem szeretnél egy olyan helyet ahol, senki véleménye sem számít, ahol ítélet nélkül azt tehetünk amit szívünk megkövetel. E mondat hagytad el szádat búcsúzóul: - ha a valóságban létezne egy ilyen hely, akkor teljes bizonyossággal veled osztanám meg minden kis zegzugát.

Who can say why your heart sighs, as your love flies?

Azt mondják itt a tavasz, mindenki szerelembe esik. Sokan  köztük én is úgy vagyok vele, hogy minden egyes alkalommal mikor végig sétálok az utcákon és meglátok  egy párt akik már oly annyira szeretik egymást, hogy szinte valótlannak tűnik, szívem  egyszerre csak összeszorul és azon kezdek el morfondírozni nekem miért nem adatott meg az, hogy felhőtlen boldogságban ússzak  Hosszas, olykor eredménytelen szívembe való betekintések után rájöttem arra, hogy olyan vészesen keresem a szerelmet, hogy az már szinte rutinosan kikerül engem. Ezer és ezernyi csalódás után elveszítettem a bizalmamat a férfi egyedek iránt. Hisz fiúk, el kell ismerni  kedvetekre játszadoztok mély érzéseinkkel. Én megtanultam azt, hogy kíméljem meg magamat a felesleges érzelmi huza-vonáktól. A te esetedben azonban minden más volt. Megtanultam, hogyan engedjem meg végre valakinek azt, hogy szeressen.  Végre, megnyitottam neked szívem kis ajtaját. Volt egy pillanat mikor talán elhittem, hogy az ami köztünk volt az akár szerelem is lehet.. Rájöttem azonban  a szerelem valóban elvakít!

never more

Bármennyire is lelkem azt diktálja a barátaimnak igen is fontos vagyok, szívemben azt érzem egyedül maradtam. Egyedül ebben a nagy összevisszaságban.  Az idő oly, gyorsan halad el mellettem, én pedig próbálom minden egyes kis percét kiélvezni. Valami azonban mindig visszatart. Ott legbelül ahol, legtitkoltabb érzelmeim lakoznak, fel fel bukkan az a tény is, hogy nem tudok már kibe kapaszkodni, nincs ki meghallgatná érzéseimet. Mikor színre léptél azt hittem minden megváltozik majd, végre én is megérem azt az érzést milyen is felhőtlen boldogságban úszni. Van azonban egy borzasztó rossz tulajdonságom, még pedig az, hogy  másoknak nem hagyom hogy szeressenek. Meglehet, azért mert félek attól beleszeretek valakiben ő pedig csúnyán átver majd és gyógyíthatatlan sebet ejt majd szívemen. Veled azonban másképp volt ez. Az első perctől kezdve elkezdtem bízni benned, kezedbe adtam érzéseimet, s te megtanultál velük bánni. Bárhogy is alakul kettőnk sorsa, egy teljesen biztos, te örökre helyet kaptál a szívemben!

forever mine, forever yours

Teraszon ücsörögve torkomból fel-fel tör a köhögés. Selyem ingem gyengéden bőrömhöz simul, testem pedig a napsugarak melegében úszik. Ma volt az első olyan nap mikor elkezdtem érezni a hiányodat. Percről percre fontosabbnak érezlek, mindig egy lépéssel közelebb engedlek magamhoz, lelkem egy darabját kezedbe adom. 


Mélyről feltörő késztetést érzek arra, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz a szó szoros értelmében.Elindult bennem egy folyamat mely már régóta nyugvó állapotban volt. Megint elkezdtem szeretni és ezt neked köszönhetem.Örökké az enyém, tiéd, miénk

Játék az egész

A szürke hétköznapok egyikében, mikor már azt hittem egész életem érzelmi sivárságban fogom leélni egyszer csak felbukkantál te. A közösség által igen kedvelt helyen, egyik pillanatról a másikra egyszer csak mellém szegődtél. Bevallom meglepődtem, hogy néhány percen belül szinte  már úgy beszélgettünk mint két jó barát. Talán azért mentem bele ebben az egész "játékba"  mert valami új és izgalommal teli dologra vágytam. Tudtam hamarosan következnek majd az első találkozások, az első kínos csendek, a sok közös kacaj és persze a huncut   szempárok. Gyönyörű szép tavaszi idő volt mikor először megejtettük személyes találkozásunkat. A csodás, színekben pompázok fák mellett sétálva egy percre megint elkezdtem magamat vidámnak érezni. Egy padon ücsörögve beavattuk egymást életünk olykor kínos, olykor felhőtlenül boldog pillanataiba. Végül kezedet végig simítottad lábamon gyengéden  és mosolyoddal pedig jelezted nekem, hogy ez valami új és tökéletes kezdete lehet. Talán mindenki boldogságban úszna, ha nap mint nap egy cseppnyi törődés kapna.

Love you honey !

A minap este a csillagos ég alatt sétáltam. Te jutottál eszembe, hiszen mikor még minden a színektől pompázott veled tettem meg ugyan ezt. Lelkemben ott vannak azok a kis szavak, érintések melyeket azalatt a pár óra alatt hozzám intéztél. Akárhányszor csak rád gondolok, eszembe jutnak azok a dolgok melyek egy kívül állónak talán semmisek. Bárcsak itt lehetnél  és te is láthatnád, hogy egész testemben megremegek, ha eszembe jut az a bizonyos este és persze te! Újra és újra átakarom érezni azt ahogyan karjaidban tartottál, csókodat, érintéseidet.

Pár nappal ezelőtt este végre újra átölelhettelek, hiszen elnyomtam magamban minden olyan érzést mely fájó és csak a csodálatos, elmondhatatlan pillanatokra gondoltam. Csupán annyi a hiba az egészben, hogy te abban a hitben élsz, csak barátok vagyunk akik néha átsegítik egymást a nehéz időkben a problémákon. S bár nem vagy az akit kislány koromban a tökéletes nagy szerelmemnek hittem, mégis olyan értékek rejlenek benned melyeket félsz kimutatni... én azonban mégis megláttam ezeket és teljes bizonyossággal jelenthetem ki, hogy fülig beléd estem !! Soha, de soha nem feledem el azt az estét, mikor megismertelek és beléd szerettem!

Ha gondolataimat apró cetliken kitűzhetném egy falra akkor, talán egész szobám sem lenne elég. Milliónyi érzelem kavarog bennem, újra és újra felbukkansz emlékképeim között, nem hagysz nyugodni, azt hiszem végzetemet akarod. Veled lenni olyan érzés mint mikor a hintából kiugorva még levegőt is elfelejtesz venni, hisz olyan felszabadító élmény.. Minden egyes alakommal mikor csak kevéske esélyt is látok arra hogy elveszítelek, testemmel és lelkemmel egyaránt azon mesterkedek, hogy újra karjaimban tudhassalak és soha de soha ki ne engedjelek onnan. Összességében pótolhatatlan vagy számomra.

Perfection does not exist

Végre  lezárt ügynek tekintettelek, teljes mértékig eltűntél elmém minden zugából. Új utakat jártam, hogy a sors keze e az, hogy újra találkoztunk vagy csupán csak egy véletlen...? fogalmam sincs. Este mikor már minden sötétbe borult,  egyik kedvenc kávéházam előtt állva beszélgettem néhány nagyon kedves barátommal. Amikor egyszer csak arra eszméltem fel, hogy valaki kezét végig simítja a derekamon. Én a pillanat hevében gyorsan feleszméltem és megfordultam, te álltál ott ugyanúgy ahogyan több hónapja. A hidegtől pirosló arcomra, két puszit nyomtál gyengéden. Illatodat, s egész lényedet újra a magaménak éreztem egy percre. Azonban, gyorsan feleszméltem eme mámoros pillanatból. S, azok a dolgok jutottak eszembe melyekkel fájó nyomot hagytál bennem, lehetséges, hogy  te talán csak formázni akartál belőlem egy olyan embert aki számodra a tökéletes nő.. Szeretnélek felvilágosítani drága barátom, olyan hogy tökéletes nő nem létezik!.. mindenkit próbálj meg elfogadni úgy amilyen. S talán rádöbbensz majd arra is, hogy egykor régen milyen tökéletes szerelmet tudhattál volna a magadénak.

You and Me

Egy este mely talán mindenki számára rejtély marad, csak te meg én mi ketten egy eldugott kis helyen  a kapcsolatok feleslegességéről társalogtunk. Próbáltuk leplezni azt mennyire igazán kivagyunk éhezve mind a ketten arra, hogy odabújhassunk a másikhoz most rögtön, azonnal. Egy padon ültünk, kabátodat lassacskán hátamra tetted, hogy testem ne remegjen oly annyira nagyon. Kedvességeddel teljesen elvakítottál, másra sem tudtam gondolni, hogy ajkaink mikor érnek már egymáshoz. A várva várt tett azonban csak jóval később jött. Kezeidet lassacskán végig simítottad oldalamon, nyakamon, arcomon... hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már ezer éve ismernélek. Bátran mondhatom egész testem bele remegett ahogyan tekintetedet újra és újra felém emelted. A havas úton kezdtünk sétálni, csodálatos új onnan beszerzett fekete magassarkúba lépkedve ropogott talpam alatt a hó.  Egyszer csak megállítottál, mintha valami mondani valód lenne, egymás felé fordultunk.. ez a " mondat" azonban minden egyes szónál többet ért!

Ne kérd, hogy: lassan a testtel!

Ne súgd, hogy: most ne siesd el!

Ahogyan múlnak a hónapok, eltűnnek lassacskán azok az emlékek melyeket gyakorta előszeretettel ragadtam ki elmémből: Pillanatok sokasága amit veled töltöttem, mosolyaid, bókjaid, érintéseid szinte már hátborzongató, hogy mennyire hiányoznak.Bár mennyire is megfeszülök azért, hogy  elűzzelek életemből egyszerűen nem sikerül. Valamiért sorsunk egybe forrt, lehetetlen elmenekülnünk buta kifogások mögé, hogy miért gyűlöljük egymást oly  annyira. Nem gyűlöletnek nevezném azt ami köztünk van hanem valami megmagyarázhatatlan jelenségnek, melyről nem ejtünk egy szót sem. Mikor meglátlak gyomromat egyszerre csak elönti a melegség, kényszer szerű mosolygásom és össze vissza zagyválásom talán érthetetlennek tűnik számodra. Ha veled vagyok úgy érzem megáll az idő, eltűnnek a gondok, minden olyan tökéletesnek és egyszerűnek tűnik ebben az óriási zűrzavarban. Tudnod kéne, hogy mennyire igazán szükségem lenne rád, hogy segíts elviselnem ezt a nagy terhet, bánatot melyet régóta szívemben hordozok.....!

minden egyes percét élvezem...!

Talán ha az életben lenne második esély akkor mindent teljesen máshogyan csinálnánk.. Hiszen tetteink határoznak meg minket. Azonban lehet, hogy minden úgy van jól ahogyan a sors azt megírta elsőre. Esetleg szándékosan adatik meg számunkra az a lehetőség, hogy újra meg újra csalódjunk a férfi nemben, s ebből tanulván életünk következő szakaszaiban ugyan azokat a hibákat mellőzve éljünk majd...?  Ha engem személy szerint megkérdeznének biztos vagyok benne, hogy egyetlen egy percet sem változtatnék. Csodálatosak azok a percek mikor barátaimmal ön felett nevetésben törünk ki és persze az a sok szeretet amit tőlük kapok azt semmi mással nem lehet pótolni. A hosszú és rögös út során mit életnek nevezünk , egy valaki biztosan végi kísér minket.. ő lesz az aki majd segít az esküvőd megszervezésében, aki ott lesz majd mikor kisbabád születik és még sok más helyzetben. Igen, ő  az édesanyánk. Nem más mint egy felbecsülhetetlen kincs melyet örökre megőrzöl szívedben.

P.S: I Love You..

Ahogyan lépkedtem, talpam alatt a friss hó ropogott. Testemet azonban átjárta a napsugarak meleg. Látni, hogy valami új valami más következik.. De nem csak környezetemben figyeltem fel erre,  hanem saját magamon is észrevettem. Szinte tökéletesen biztos vagyok benne, hogy újítanom kell, el kell engednem egy olyas valamit ami talán nem is volt az enyém. Be kell zárnom azt a bizonyos ajtót hogy újak nyíljanak meg előttem. Nem szabad azon merengenem: vajon mit rontottam el?.. Miért nem lett az enyém? Csupa értelmetlennek tűnő kérdés, igaz? Számomra azonban ezek óriási szavak voltak. Mára talán  már elengedtelek és veled együtt minden olyan érzést mely fájó és mély nyomot hagyott bennem.. Újra kinyitom szívemet, és reménykedek abban, hogy valaki csak fele annyira dobogtatja meg majd a szívemet , mint ahogyan azt te tetted...!

Örökké az enyém, örökké a tiéd, örökké a miénk!

Érzelmek tucatjai kavarognak bennem ebben e percben. Minden olyasféle dolog mely nem mondhatok el neked, mert már nem vagy itt mellettem.. Mély, örökre megmaradó sebet ejtettél a szívemen. Akármennyire is minden másodpercben azon vagyok, hogy elűzzelek gondolataimból, hogy elfelejtselek.. egyszerűen nem megy képtelen vagyok rá. Nem tudlak elengedni, hiszen már 5 hónapja tartó szoros kapocs tart fogva. Bár milyen választ keresek arra, hogy miért is vagy létfontosságú számomra..  a  kérdésre felelet azonban sosincs.

A napnak minden percében eszembe jutsz te és azok a csodásan eltöltött délutánok. Minden egyes alkalommal már órákkal az előtt, hogy elindultam volna a tükör előtt igyekeztem csinosítgatni magamat, hogy számodra tökéletesnek tűnjek. Akkor és ott mikor megláttalak, szívem hevesen dobogni kezdett, s hasamban mintha pillangók repkedtek volna. Lassú léptekkel elindultam feléd, mikor végre odaértem hozzád, kezeink egybe fonódtak, csupán csak egy mosoly volt mindkettőnk reakciója. A félhomályban sétálni kezdtünk a tó partján. Egyik percben azonban megálltál, s tekintetedet felém emelted. E perc volt az mikor teljes tanú bizonyságot adtál arról, hogy valóban valós érzelmeket táplálsz irántam...

Első látásra szerelem.

Emlékeim közt kutattam a minap. Az első emlékfoszlány főszereplője te voltál. Tisztán emlékszem rá, ahogyan a tömeg közepén álltam, s te egyszer csak megjelentél. Gyengéden magadhoz szorítottál, s lassúzni kezdtünk. Még most érzem az illatodat! Akkor és ott azt érzetem, hogy miénk az egész világ, s nincs olyan dolog mely kitudna zökkenteni bármelyikünket is ebből a pillanatból. Gyengéden magadhoz öleltél, majd azt súgtad fülembe: Fontos vagy nekem! Ekkor éreztem eddigi életem során a legfontosabbnak magamat! Azt akartam, ez a csoda sose érjen véget. Ez volt az a pont mikor kezdtem beléd szeretni.. éreztünk mindketten innen már nincs vissza út. Rég vágytam arra, hogy valaki megvalósítsa egész kislánykori álmomat! Bár szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy milyen nagy lépést tettél előre ezzel az egyszerű gesztussal. Nem hagyom hogy elragadjon tőlem bárki is, az örökké valóságig magam mellett akarlak tudni, soha  el nem ereszteni !!!!

This ain't lust, I know this is love!

Minden kimondott szóval, tetteiddel egyre mélyebb nyomot hagysz bennem. Érzéseim azt súgják megakarsz változtatni, próbálsz egy olyan világot elém tárni melyben csak te és én vagyunk.. csak mi ketten. Egy furcsa folyamat mi szívemben és lelkemben egyaránt végbe megy, vissza húz s valamiért eltaszít tőled. Teljes erőmből harcolok azért, hogy megváltozzon ez az állapot, hogy végre karjaidban tudhassam magamat. Oly sok este aludtam el már úgy, hogy nem voltál mellettem. S most mikor végre itt vagy, én csak egy helyben toporzékolok, csupán csak néha eszmélek fel arra hogy mi történik valójában. Kérlek, segíts felismernem a lehetőséget, hogy kellesz nekem hisz nem tudok teljes életet élni nélküled!

Életemet egyetlen mondattal tudnám leírni: Olykor felemel, máskor pedig eldob. Az elmúlt hónapok során sajnos csak eldobott magától. Elvett tőle minden eredményesnek tűnő lehetőséget, azonban lehet, hogy csak én nem akarom észre venni  az életben rejlő lehetőségeket!? A választ nem tudom megfogalmazni úgy, hogy az teljes mértékben valós legyen Hisz  vannak emberek kik bennem látják a boldogságot, de vannak kik a pokolra kívánnának. Életük buta fintora az, hogy azok keltik fel gyakran érdeklődésemet kik már tudomást se akarnak venni rólam. Mélyponton vagyok bevallom, minden évben eljön egy időszak, a boldogtalanság időszaka. Lelkem mélyén ekkor furcsa folyamatok mennek végbe. Folyton folyvást ezek a felkavaró dolgok mardosnak belülről: "senkinek sincsen rám szüksége, egy felesleg vagyok minden érző lény számára˝. Csak sikítani akarok, kiadni a dühöt ami bennem rejlik, boldognak lenni, s felemelkedni...

You left with no goodbye, not a single word was said..

Megismertem egy új embert, igyekeztem egy olyan oldalamat megmutatni neki amit másoknak még soha ebben az életben. Vak voltam, nem voltam képes felfedezni azt, hogy bármit is teszek számára sosem leszek az  a valaki aki kitöltheti az ürességet a nap minden percében. Most pedig azt érzem itt hagyott, eldobott magától mint valami régi dolgot melyre soha többé nincs szüksége. Egy kedves barátom azt mondta, minden női lélek túl esik ezen a szenvedésen legalább egyszer.. de meg kell tanulni felállni. Igen is tudni kell örülni mások boldogságának még ha belülről azt érzed, hogy mardos is...