Belülről szépen lassan átjár az egyedüllét gondolata. Az állapot melytől mindenki oly annyira fél. Mikor is a tudatában vagy annak, hogy magadra maradtál, hogy senkire sem számíthatsz, a hétköznapokat senki sem tölti ki. Csupán csak vakmerő találgatások, álomkergetések maradnak. Sorban az első adandó alkalommal lecsapunk egy szingli lényre, kockáztatva saját önbecsülésünket hiszen nem tudhatjuk, hogy a másik fél táplál irántunk valós vagy esetleg fiktív érzéseket.Próbáljuk a jelenben keresni a múltat és a jövőt is egyszerre. Visszapörgetni fejünkbe azokat a gondolatokat melyek ide vezettek, s eltervezni azt miképp próbáljuk meg majd életünket színfoltokban gazdagon, néhol komoly döntéseket meghozva leélni. Lehetséges, többé kevésbé igaz is, hogy minden megújuló kapcsoltunkban régi partnerünket próbájuk keresni. Szükségünk van gyakorta visszajelzésekre, gondolok itt érintésre, pillantásra vagy akár egy kedves szóra melyből következtetést tudunk levonni. Eme óriási káosz a fejemben régóta nem akar tovaszállni, ebből a rettenetes hullámvasútból végre kiakarok szállni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése