Az évek során mindig el jön egy olyan időszak az életemben mikor érzem a régi idők dolgai felemésztenek. Vissza gondolni azokra a pillanatokra mikor másoknak esetlegesen fájdalmat okoztam, megkeserítettem napjaikat egyszerűen hátborzongató.Saját magamon is észlelem azt, hogy  milyen az mikor valaki akit szeretsz eltaszít magától, mit sem törődvén azzal, hogy mekkora űrt is hagy maga után. Emlékeimben ott rejtőznek a boldog pillanatok is, mikor ön felett nevetésemtől már gyomrom olyan görcsben volt, hogy járni sem tudtam.

Elengedhetetlen kellék életünkben a sok szeretet amelyet esetlegesen barátainktól, szerelmünktől vagy családtagjainktól kapunk. Minden esetben gondoljuk  bele abba mielőtt bármit is teszünk, hogy vajon teljes lenne az életem nélküle?! A válasz általában általában egy egyhangú NEM.. Csupán tanácsolni tudom mindenkinek, hogy ne okozzatok csalódást soha senkinek!

Az ablak üvegén csordogál a melegtől vízzé váló zúzmara, s kezemben egy csésze meleg teával vastag takaróm alatt olvasom egyik régi naplómat, melyben titkos vágyaimat, s az akkor éppen aktuális szerelmem pozitív tulajdonságait felvázolva, szépen lassacskán kialakítottam magam körül egy más részéről kifürkészhetetlen fiktív világot. Ha bánatom volt mindig elmenekültem ide, itt minden tökéletesebb volt mint a valóságban. Az évek múlásával beláttam nem szabad magunkat valósnak vélt álmokba ringatni mert csak csalódás és fájdalom ér bennünket. Az elmúlt hónapokban a sok rossz ellenére azt éreztem végre történik velem valami olyan mely színesebbé teszi minden napjaimat. Elkezdtem megszeretni valakit..Éreztem már az elején, hogy számomra ő a tökély és innen már nincs vissza út. Kedveskedéseivel minden áldott nap meghódított újra és újra.˝ úgy érzem megtaláltam a másik felemet˝- hagyta el ez a mondta a számat nem is olyan régen. Mindezek ellenére beigazolódott az előítéltem, igen is mélységesen megbántott, olyan dologgal próbált játszani melyekkel  nem szabad..

Te más vagy mint mások!

Napsütés járja át testem minden porcikáját egy novemberi napon. Azt érzem, hogy körülöttem maguktól zajlanak az események én pedig mit sem tudván arról ami történik csak állok és néha feleszmélek, hogy mi is történik igazából. Folytonos döntések elé állít a sors.. Képtelen vagyok elfogadni, hogy valamiről mindig le kell mondanunk ahhoz, hogy  a teljes boldogság várjon ránk! Minden egyes érző lénynek szüksége van arra, hogy szeressék hiszen ez tölt fel minket energiával, ez ad erőt a mindennapokhoz! Folyton folyvást felmerül bennem a kérdés: Vajon a nagybetűs életre már most fel készít minket a sors, hogy később ne érhessenek minket csalódások? Lehetséges, minden esetre lehet az élet csak azt adja vissza amit én adok másoknak!?

Félek ön magamtól ?

Egy hideg őszi napon ülök a szobámban s gőzölgő teát kortyolgatok. Merengve azon, hogy az ember vajon okkal kap az élettől pozitív illetve negatív vissza jelzéseket. Az utóbbi időben ugyan is iszonyatosan boldogtalannak éreztem magamat, s lám lám a sors valóra váltotta  a kérésemet. A probléma az, hogy ez egy olyan ember lett ki régen már elcsalta  a szívemet, vajon most is sikerülhet neki ? Magam sem tudom eldönteni, hisze minden egyes percben mikor vele vagyok azon munkálódok hogyan is taszíthatnám el magamtól, hogy ne kezdjen szívem valódi érzelmeket táplálni iránta mik hamisak is talán.. De  nem tudok mit tenni ellene egyszerűen csak meg fog és magával ragad ez az egész mint a friss tavaszi szellő. Talán ő az igazi ki tudja mire vágyok, milyen vagyok, s hogy mennyire is tudok szeretni valójában. A  külső impulzusok is csak ugyan ezt a vissza jelzést adják.Minden egyes embert próbálok átverni azzal, hogy számomra ő csak barát , egy barát ki örökre mellettem lesz. De nem ez az igazság, a nagy igazság az , hogy igen is minden nap érzem hiányát, vágyom az érintésére s bókjaira.Mindezt összevetve epekedek már a puszta létéért.

Egy viszonylag meleg őszi napon ülök  szobámban , azon merengek vajon minden okkal történik-e ? Az emberekkel okkal alakítanak ki velünk szorosabb kapcsolatot melyek később vagy kárba vésznek vagy örökké megmaradnak...?  Számomra az utóbbi bizonyosult igaznak, vagyis hogy örökké tarthat egy emberrel kialakított szorosabb kapcsolat. Valóban nem mindenben értünk egyet illetőleg vannak ki nem mondott sérelmek. Néha kell idő ahhoz , hogy megbocsátani tudjunk a másik félnek hiszen sérelmeink nem szállnak csak úgy tova. Azonban óriási öröm járja át minden kis porcikámat mikor újra visszatér hozzám és vele együtt  a soha el nem feledett emlékek is újra eszembe jutnak.Bevallom nem volt nélküle teljes az életem . Volt benne egy bizonyos űr amit senki más soha sem tudott kitölteni. Mindig is ő volt, lesz illetőleg most is  számomra a stabil támasz ebben a kusza világban.  A napokban ráébredtem arra, hogy hiába érzem úgy kiegészítene,  valami mégis vissza húz a való világba. Az életben mindenért foggal körömmel küzdeni kell, hogy lehessen belőlünk valaki.. szerintem a szerelemben is már csak így van ez . Minden közösen eltöltött pillanatért, bókért,érintésért meg kell küzdenem. Minden bizonnyal valós érzelmeket táplálok eme egyed iránt!!

élvezd az életnek minden egyes percét!

Arra kelni minden egyes nap, hogy senki sincs mellettem egyszerűen borzasztó.. És igen kiéhezve vágyok azokra  a pillanatokra mikor azt érzem igen valós érzelmeket táplál irántam . De ezek sem valósak tudom a szívem mélyén. Olyan érzés mint mikor a kisgyereket beengedik a gyerekboltba  akármit választhat de aztán mégsem.. És tudom mást szeret de akkor engem meg miért nem hagy békén, ezt nem bírom felfogni. Az egyik barátom azt mondta gondolkodjak pozitívan és tudjátok mit igaza van !Hiszen az életben  csak akkor érhetünk el dolgokat ha reálisan látjuk dolgainkat. Nem szabad a múlton merengeni mit rontottunk el, mit csinálnánk másképp.. A jövővel kell foglalkozni, hogy mit is szeretnénk elérni az életben a szerelem még várattat magára azt hiszem..  És mától élvezni fogom az életnek minden percét !!!!!

,Azt hiszem érzelmileg romokban vagyok .. Tudjátok mertem, de veszítettem. A hír elsőre nagyon elszomorított hiszen olyan embertől kaptam egyértelmű nemet kitől álmodni sem mertem volna ilyet. De rájöttem arra, ha csak ülök és sírok attól semmi sem fog megváltozni  , a  szerelem sem fog bekopogtatni újra az ajtómon. Fontos, hogy  ilyenkor legyenek mellettünk olyan barátok akikre a bajban is számíthatunk. Hogy a szomorúság gondolatát feledtetni tudják velünk, s hogy nevető görcsben kitörve érezzük azt hogy igen is fontosak vagyunk másoknak! Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ilyen barátaim vannak ! A férfiakról meg csak annyit.. hogy sosem fognak megváltozni ..

Miss you.

Egy percem sem telik el úgy, hogy ne jutnál eszembe. A puszta gondolat, hogy  a közeledben lehetnék, hogy megérinthetnélek s csókolhatnálak melegséggel tölt el. Nincs olyan ki pótolhatná azt az érzést amit te adtál nekem....           Mindenki azt mondja próbáljam meg magamat túl tenni rajtad de valahogyan nem akar sikeredni. Ugyanis hosszú idő óta te voltál az ki kitöltötte az űrt az életemben. Teljes  bizonyossággal kijelenthetem beléd szerettem !!!!

Vesztes volnék? Jól tudom ..

Az életem szépen lassacskán darabokra hullik s, én csak néha néha feleszmélek mi is történik .. Minden ember keresi azt a bizonyosat kivel osztozhat bánatán s, örömén. Igen, féltékeny vagyok mert nem értem nekik miért sikerülhet nekik miért adatik meg a boldogság ? Végül mindig ugyan arra jövök rá. Számomra már annyiszor megadatott ez a  lehetőség  és én képes voltam elszalasztani azzal nyugtatván magamat, hogy majd jön egy következő egy másik aki még tökéletesebb lesz! Elkeserít hogy vajon már nem talál rám a boldogság ?!

Érzem nincs mit mondanom..

Egyszerűen nem tudom megérteni magamat miért  félek attól, hogy szerelmes legyek . Talán egy előző kapcsolat amely rosszul végződött vagy egyszerűen ilyen vagyok.... nincs ember ki hozzám illene ? Nagyon régóta keresem  a választ! S arra jutottam ,  egyszerűen  álom világban élek ahol mit sem kell törődnöm mások érzéseivel, mindenkivel csak játszok . Azonban a valóságban nem így van, igen is fontos hogy figyelembe vegyük mások érzéseit amit esetleg irántunk táplálnak, s nem szabad velük játszani, hiszen mi sem szeretnénk hogy később ezt tegyék velünk mások.Itt vagyok én magam példának annyi de annyi embert bántottam már meg a saját önzőségem miatt ..S mikor azt éreztem igen végre rám talált  a várva várt szerelem a  sors vissza vág. Elmarja mellőled, s benned csak egy nagy üresség s a szomorúság marad.. Tudom, hogy nap mint nap eszébe jutok bármerre is megy , hiszen én is így vagyok ezzel . Csak abban reménykedek soha nem felejt el , s évek múlva is boldogan emlékszik vissza rám...

kérve - kérni, összenézni..

Azt hiszem ennek a nyárnak is búcsút inthetünk.Ezalatt  a 3 hónap alatt annyi új barátság kötettett ,s annyi szép emlékem született. Sok ujjat tanultam az emberekről. Akiről eddig azt gondoltad, hogy a legjobb barátom cserben hagyott. Higgyétek el nekem nem szabad félni az újtól! Én is rájöttem  arra, hogy a látszat néha csal! Az iskolás napok 4 nap múlva újra kezdődnek .. Sajnos már ez sem lesz ugyan az mint volt hiszen olyas valakit veszítettem el a minden napjaimból akit soha nem akartam.. A szerelmi életem meg egyenesen katasztrófa, biztosan tudja mindenki milyen az amikor valaki tiszta szívből rád zúdítja az érzéseit  te meg csak ott állsz s tétlenül nézel azon merengve, hogy mit tegyél mi lenne a helyes döntés! Abba a hibába estem, hogy hagytam elszalasztani egy olyan ember szeretetét aki iszonyatosan fontos volt nekem! Egy jó tanács mindenkinek.. Ne féljetek  a szerelemtől, adjatok egy esélyt neki .. hiszen míg  ki ne próbálod nem fogod megtudni milyen is !

Vajon minden okkal történik ?

Ez a négy nap nagyon sokat segített abban hogy rendbe tegyem magamba dolgokat . Iszonyatosan boldog vagyok hiszen az életem kezd úgy alakulni amire már régóta vágyok. Megismertem új emberekkel akikkel úgy gondolom egy egész életen át tartó barátságot kötöttünk . A szerelmi életem is némileg alakulgat  bár nem tudom milyen irányba . Hamarosan vége  a nyárnak és kezdődnek az iskolás minden napok !!

boldogtalan vagyok ..

Egy csepnyi boldogság

Fontos az, hogy megtudjunk bocsátani másoknak hiszen mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Azonban azt is elvárjuk a másiktól, hogy kárpótoljon minket mindazért amit elrontott.  Én magam is egy ilyen eset rabjává lettem. De megtanultam az évek során, hogy mindenkinek jár egy második esély! Biztos vagyok benne, hogy életének már egy kis részévé váltam , s ő is egy kis darabkája lett az én életemnek! És igen megvan benne az a bizonyos plussz amit már régóta keresek..

Hanyag elegancia, meg némi arogancia

Jó ideje azon tűnődök már, hogy vajon senkiben nem fogom megtalálni azt a bizonyos pluszt? Minden egyes alkalommal ugyanazt keresem, ami benne egymagában megvolt. Úgy érzem az élet számomra folyamatos vágyódás a boldogság után. 

Úgy érzem nem számítok, folyamatosan egyedül alszom el, mert nincs velem senki, nem számíthatok azokra, akikre eddig azt hittem számíthatok. És mikor végre megtaláltam valakiben azt a kis szikrát, meghátráltam. Egy barátom szerint félek. Félek a kapcsolattól, a csalódástól, a kötődéstől, hogy mi van ha elmúlik, és attól hogy mások mit gondolnak. Nem vagyok az a típus, aki könnyen kimondja mit érez, jelenlegi életemben egy ember van, akiben teljes mértékben megbízom, akár az életemet is rá merném bízni, és rá tényleg számíthatok.

A közös borozások, az a sok sok átbeszélgetett éjszaka. Azok teszik teljessé most az életem. Egy hét múlva megyek, végre kezdődik nyaram legvadabb négy napja.