2012. augusztus 24., péntek

Három méterrel a felhők felett


A város a napsugarak fényében úszik, próbáljuk kiélvezni az utolsó hőségeket, eljönnek szép lassan az utolsó fergeteges nyári mókázások. Egy cseppet sem foglalkoztam azzal, hogy milyen tempóban menetelnek el a dolgok mellettem, elkezdtem csupán saját magammal törődni és mások gondjait a kék égnek ereszteni. Aztán jött a rég várt állapot. Olyan sebességgel rontott bele életembe, hogy gondolkozni nem volt időm azon, hogy mi is a helyességi sorrend ilyen esetben. Első találkozásunk csupán a véletlen műve volt. De ha hiszitek ha nem már akkor  hihetetlen módon ittuk egymás szavait magunkba. Majd teltek múltak a napok jöttek az újabb együtt töltött délutánok, nevetések, hódítások. Tegnap hirtelen támadt ötletéből elvitt egy csodás helyre amit elmondása szerint csupán nagyon kevés embernek mutatott be. Nem tudom, hogy a csodás látvány tette, de nem tudtam abba hagyni a mosolygást ahogyan ránéztem. Próbáltam elhitetni saját magammal, hogy ez nem randi biztosan csak társaságra vágyik. Aztán villámlás szerűen belém hasított az a tudat, hogy más ember vagyok mellette, megnyugszom és azt kívánok bár csak örökre ott maradhatnék vele. Természetesen ahogyan ezt a nők szokták csinálni, leplezem azt, hogy valójában mennyire kedvelem. Végre nem csak kergetem a vágyat, hanem minden porcikámat átjárja egyenesen megborzongat egész testemben.

2012. augusztus 19., vasárnap

Szerelem háború



Eljön az a pont az életedben amikor azt érzed megálljt kell parancsolnod minden olyan dolognak ami hasztalan és csak felemészt hiszen tudod, hogy úgy sem kaphatod meg. Kialakítunk fejünkben egy képet arról, hogy milyen is a tökéletes szerelem. Talán a valóságban nem is létezik ilyen, talán csak az ember által megfogalmazott tévhit azon szingli lányok szívének fájdítására akik mást sem csinálnak mint megállás nélkül buliznak miközben szívüket már réges régen egy másik fiú kezébe adták. Minden pillanatot újra átakarunk élni, ugyan azt a mámoros érzést birtokba venni. Azonban a pillanatok múlandók, sosem lesz ugyan olyan egy perced sem. Az emlék képek mik fejedben tornyosulnak lassacskán elhalványodnak és már csak halvány foltokban tér vissza az az idő amit rááldoztál. Életed egy részéből valóban ki tudod törölni, de ez csak a látszat. Ha magadba nézel és mélyen bele gondolsz tisztában vagy vele, hogy szerelmes vagy belé és hogy nincs olyan dolog a földkerekségen ami enyhítené avagy véglegesen száműzné életedből. Mikor este álomra hajtod a fejedet szinte érzed amint keze végig libben a nyakadon, kezeden, hátadon, csípődön. Szinte félelmetes, hogy bele tud borzongani az ember és még jobban arra vágyik, hogy az övé legyen. Nevetséges, hogy mennyit kell harcolnunk azért, hogy csupán egy parányi visszajelzést kapjunk. Hogy azt mondják,  te vagy az igazi és senki más. Szerelem mi fogalom gyanánt dukál, csak viszonzatlan érzések kavalkádja tán .

2012. augusztus 8., szerda

Sorakozó idegenek


Az életet talán egy rohanó vonathoz tudnám hasonlítani. Vannak akiknek állandó helyük van, vannak akik néhai átutazók illetve a folyton megújulók. Azok akik állandóak, maradandóak hordozzák magukkal azt  a sok közös élményt, titkot, érzelmet melyet az eltöltött idő alatt  vettek birtokukba. Néhai idegenek azok akik a sok sok minket ért impulzus közül csak néhányat ismernek, kizárólag szívünk joga, hogy nagyobb teret kapjanak szívünkben. Természetesen nem maradhatnak ki azon kellemes olykor kellemetlen személyek sem akik azokat a pillanatokat alkotják amelyeket majd az unokáinknak szeretnénk mesélni. Ha meg van  életünknek ezen pár szakasza akkor jöhet a szerelem amely olyan fordulatokat hoz majd amikre gondolni sem mertünk volna. Akaratlanul helytelen dolgokba sodor, azt diktálja hogy teljes lényemben át kell szellemülnöm ahhoz hogy megfeleljek azoknak a bizonyos nagy fekete betűs szerelem szabályainak. Várod, hogy mikor fogod vissza kapni azt a sok áldozatot amit érte hoztál, de fel kell hogy nyissam a szemeidet ez sosem fog megtörténni, hiszen a szerelem a legönzőbb dolog amely életünk során végig kísér minket.  Mégis éltet minket  és úgy vágyunk rá mint egy falat kenyérre. Hiszen egyedül álló, nincs hozzáfogható, akarod, élvezed, vágysz arra hogy birtokold.