Örökké az enyém, örökké a tiéd, örökké a miénk!

Érzelmek tucatjai kavarognak bennem ebben e percben. Minden olyasféle dolog mely nem mondhatok el neked, mert már nem vagy itt mellettem.. Mély, örökre megmaradó sebet ejtettél a szívemen. Akármennyire is minden másodpercben azon vagyok, hogy elűzzelek gondolataimból, hogy elfelejtselek.. egyszerűen nem megy képtelen vagyok rá. Nem tudlak elengedni, hiszen már 5 hónapja tartó szoros kapocs tart fogva. Bár milyen választ keresek arra, hogy miért is vagy létfontosságú számomra..  a  kérdésre felelet azonban sosincs.

A napnak minden percében eszembe jutsz te és azok a csodásan eltöltött délutánok. Minden egyes alkalommal már órákkal az előtt, hogy elindultam volna a tükör előtt igyekeztem csinosítgatni magamat, hogy számodra tökéletesnek tűnjek. Akkor és ott mikor megláttalak, szívem hevesen dobogni kezdett, s hasamban mintha pillangók repkedtek volna. Lassú léptekkel elindultam feléd, mikor végre odaértem hozzád, kezeink egybe fonódtak, csupán csak egy mosoly volt mindkettőnk reakciója. A félhomályban sétálni kezdtünk a tó partján. Egyik percben azonban megálltál, s tekintetedet felém emelted. E perc volt az mikor teljes tanú bizonyságot adtál arról, hogy valóban valós érzelmeket táplálsz irántam...

Első látásra szerelem.

Emlékeim közt kutattam a minap. Az első emlékfoszlány főszereplője te voltál. Tisztán emlékszem rá, ahogyan a tömeg közepén álltam, s te egyszer csak megjelentél. Gyengéden magadhoz szorítottál, s lassúzni kezdtünk. Még most érzem az illatodat! Akkor és ott azt érzetem, hogy miénk az egész világ, s nincs olyan dolog mely kitudna zökkenteni bármelyikünket is ebből a pillanatból. Gyengéden magadhoz öleltél, majd azt súgtad fülembe: Fontos vagy nekem! Ekkor éreztem eddigi életem során a legfontosabbnak magamat! Azt akartam, ez a csoda sose érjen véget. Ez volt az a pont mikor kezdtem beléd szeretni.. éreztünk mindketten innen már nincs vissza út. Rég vágytam arra, hogy valaki megvalósítsa egész kislánykori álmomat! Bár szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy milyen nagy lépést tettél előre ezzel az egyszerű gesztussal. Nem hagyom hogy elragadjon tőlem bárki is, az örökké valóságig magam mellett akarlak tudni, soha  el nem ereszteni !!!!

This ain't lust, I know this is love!

Minden kimondott szóval, tetteiddel egyre mélyebb nyomot hagysz bennem. Érzéseim azt súgják megakarsz változtatni, próbálsz egy olyan világot elém tárni melyben csak te és én vagyunk.. csak mi ketten. Egy furcsa folyamat mi szívemben és lelkemben egyaránt végbe megy, vissza húz s valamiért eltaszít tőled. Teljes erőmből harcolok azért, hogy megváltozzon ez az állapot, hogy végre karjaidban tudhassam magamat. Oly sok este aludtam el már úgy, hogy nem voltál mellettem. S most mikor végre itt vagy, én csak egy helyben toporzékolok, csupán csak néha eszmélek fel arra hogy mi történik valójában. Kérlek, segíts felismernem a lehetőséget, hogy kellesz nekem hisz nem tudok teljes életet élni nélküled!

Életemet egyetlen mondattal tudnám leírni: Olykor felemel, máskor pedig eldob. Az elmúlt hónapok során sajnos csak eldobott magától. Elvett tőle minden eredményesnek tűnő lehetőséget, azonban lehet, hogy csak én nem akarom észre venni  az életben rejlő lehetőségeket!? A választ nem tudom megfogalmazni úgy, hogy az teljes mértékben valós legyen Hisz  vannak emberek kik bennem látják a boldogságot, de vannak kik a pokolra kívánnának. Életük buta fintora az, hogy azok keltik fel gyakran érdeklődésemet kik már tudomást se akarnak venni rólam. Mélyponton vagyok bevallom, minden évben eljön egy időszak, a boldogtalanság időszaka. Lelkem mélyén ekkor furcsa folyamatok mennek végbe. Folyton folyvást ezek a felkavaró dolgok mardosnak belülről: "senkinek sincsen rám szüksége, egy felesleg vagyok minden érző lény számára˝. Csak sikítani akarok, kiadni a dühöt ami bennem rejlik, boldognak lenni, s felemelkedni...

You left with no goodbye, not a single word was said..

Megismertem egy új embert, igyekeztem egy olyan oldalamat megmutatni neki amit másoknak még soha ebben az életben. Vak voltam, nem voltam képes felfedezni azt, hogy bármit is teszek számára sosem leszek az  a valaki aki kitöltheti az ürességet a nap minden percében. Most pedig azt érzem itt hagyott, eldobott magától mint valami régi dolgot melyre soha többé nincs szüksége. Egy kedves barátom azt mondta, minden női lélek túl esik ezen a szenvedésen legalább egyszer.. de meg kell tanulni felállni. Igen is tudni kell örülni mások boldogságának még ha belülről azt érzed, hogy mardos is...