my life

Vannak életünkben olyan időszakok mikor minden egy kicsit nehezebbnek és zűrzavarosabbnak látszik. A dolgok rendje más lesz, fejünket pedig csak összevissza kapkodjuk, hogy segítséget találjunk. Próbálunk rájönni arra, hogy hol és mit rontottunk el és hogy miként tudnánk helyre hozni azt. Ilyenkor különösképpen azon mesterkedünk, hogy a barátokhoz fűződő szoros kapcsolat még szorosabbá legyen. Szavaink ilyenkor semmisnek tűnnek, minden értelmét veszti, csupán csak a másikat okoljuk elfeledvén azt, hogy minden egyes tetthez két ember kell. A következő fázis, hogy elmondjuk, elpanaszoljuk bánatunkat abban bízva, hogy  pártfogónkra találunk, s könnyebbségre. Ez a reménysugár is szertefoszlik rövid idő múltán. Újra magunkat kezdjük el okolni, végül már az őrület határán állunk mert csak gyűlik-gyűlik bennünk a ki nem mondott feszültség. Elhatározzunk magunkat, hogy újra kezdünk mindent, mindenféle konfliktust elkerülve, vagyis tisztalappal indulunk. De a gondok elől nem lehet elszaladni hiszen újra és újra felbukkannak mint valami rossz álom mely nem tágít. Következik egy újabb elvakító szerelem mely mindezt romba dönti és megismétlődik ez a hosszas folyamat, melyet rögös útnak nevezünk, melytől várjuk a csodát és egy életre elegendő tapasztalatot.

Wonderland

Ábrándozni arról, hogy talán egyszer majd csak teret kap életedben a szerelem, egyszer aztán jön egy óriási pofon az élettől, hogy hello ez nem megy ilyen könnyen. Amit mások miattam elszenvedtek az a sok fájdalom és  nyűglődés most kamatostul visszakapom. Hagytam elsuhanni magam mellett a lehetőségeket, mondván jobb lesz ez így nekem. Majd napok, hetek, hónapok után szemben állsz azzal a gondolattal, hogy egyedül maradtál, legalább annyira mint a kisujjad! Ahogyan újra meg újra lepörgetem fejemben a múltam apró részleteit rájövök arra, hogy valójában ott volt az orrom előtt a szerelem csupán szememet lila köd fedte el. Észre kellett volna vennem azt, hogy igyekszik a leginkább csak nekem megfelelni, hogy azt mondhassam neki, hogy büszke vagyok rád! Azt hiszem lassan könyvet írhatnék kudarcaim sorozatából, hogy mit miért ne tegyenek mások, ha garantáltan nem akarnak csalódni. Az ember viszont hajthatatlan a saját bőrén akar megtapasztalni minden rosszat és jót, fájót és simogatót. Mindenkinek kell egy büdös nagy pofon, hogy végre feleszméljen, nem mese országban él!

A bizonyos szikra

Elméken átfutó téves gondolatok, melyek negatív impulzusokká alakulnak át a való életben. Csalódások, vágyak, álmok, célok ezek vezérelnek minket a nap minden szakában. Folyton folyvást új dolgok azok melyek hajtanak minket, hogy igen is legyen belőlünk valaki az életben. Örömünket próbáljuk lelni a másik ember személyében, szeretnénk odabújni hozzá, birtokolni és magunk mellett tartani. Nem akarjuk azt, hogy véget érjen az az életérzés mely elindult kettőnk között az a "szikra". Napról napra jobban várni, hogy vele lehess és hogy  az aznapi impulzusokat megoszd vele. Mindennek alapja köztudottan a bizalom melyet igen csak nehéz fent tartani két lélek között. Elillanásához elég akár egy rossz szó, téves pillantás vagy gesztus. A másik felet egy szempillantás alatt megingathatjuk a céltudatosságában. Tapasztalatból mondom, hogy gigantikus elhatározottság kell ahhoz, hogy felkeressünk egy olyas valakit aki régen eldobott magától és elmondani neki azt, hogy igen hibás voltál és hogy valójában vágysz rá ott lelked mélyén igencsak. És persze nem maradhat ki a találkozások utáni rágódás azon, hogy vajon mi lesz kettőtök történetének végkimenetele.

Lehet messze vagy éppen közel

Megismerni, megszeretni, szívedbe zárni, létezni mellette. Folyamat mely ember millióinak lelkében lezajlik. Észre venni a lehetőséget melyet e furfangos élet elénk tár. Ezek segítségével kell mindennapjainkat " paradicsommá " alakítani. Tapasztalatból mondom, hogy értelmetlen olyan hiú ábrándot kergetni melyről saját magunk is tudjuk, hogy fiktív. Ragadjuk meg a napot a pillanatot, tegyük színpompássá a minden napokat. Engedjük át magunkat olyan érzéseknek melyeknek csak este az elalvás előtti pillanatokban adjuk át magunkat. Őszintén kimondani érzéseimet nagyon nehéz. Nem szeretem mások lelkét még a saját zűrzavaros dolgaimmal is nehezíteni. Ehelyett hagyom, hogy belülről emésszen. Egy szép napon azonban minden cérna szakad. Az érzések kitörnek belőlem, némi könnyel mellékelve. Könnyek melyekben ott rejlik minden fájdalmunk, csalódásunk, terhünk. Ezek  egyben viszont a boldogság könnyei is, hiszen tudjuk lezárul valamiféle folyamat lelkünkben. Tudjuk, hogy ezután sokkal könnyebb lesz mert vannak kik támogassanak, kik a síros napokon életkedvet adjanak, s néha egy pohár bor mellett megvigasztaljanak. Aztán egyszer csak bekövetkezik a várva várt álom. Felbukkan az életedben, minden tökéletessé válik a problémák tova szállnak s a mindennapoknak szárnyakél és fény sebességgel telnek. Tehát minden lelki hánykolódásra gyógyír a szerelem hiszen ez az egyetlen amely éltet minden embert ott legbelül!

Infinity

Abba a hitbe ringattam magamat, hogy ha végre kiszabadulok a fakó mindennapokból, lényedtől és magától a gondolattól távol majd könnyebb lesz feledni a múltat. Pontosan az ellenkezője történt, napokon keresztül másra sem tudtam koncentrálni mint rád. Minden kis szeglet, szín, illat és mosoly a te lényedet idézte fel bennem. Akármennyire is szerettem volna megszabadulni mindentől, nem sikerült. Személyedhez  oly erősen ragaszkodok valami oknál fogva, hogy az szinte már megmagyarázhatatlan. Nehéz úgy végig vinni ezt  a " játékot ", hogy nem áll mellettem senki ki támogatna, s elterelné rólad gondolataimat. Bár a látszat azt mutatja, hogy erős vagyok és persze, hogy minden a legnagyobb rendben van azonban belülről fojtogat ez az egész mizéria. Itt lenne már az ideje annak, hogy utadra engedjelek, hogy rá jöjjek arra nekünk nem is volt és nem is lesz közös életutunk. Azt hiszem eljött annak az ideje, hogy azt a sok fájdalmat egy kis dobozkába zárjam és a végtelenbe dobjam.

Summer!

 Azt hiszem talána a nyár gondolata teszi, hogy szám az elmúlt napok alatt megszámlálhatatlanúl sokszor mosolyra görbült. Úgy telnek a minden napok, hogy nem rágódok azon ki milyen véleménnyel van rólam, milyen érzéseket táplál irántam. Egész egyszerűen  elengedtem magamat. Átadtam magamat olyan érzéseknek végre amelyekről eddig azt gondoltam hamisak. Kezdem lebontani azt a burkot amelyet a sok sok év alatt kiépítettem életem köré. Magam mögött hagytam a sok rosszat, s csupán csak a jó dolgokkal, a sziporkázó emlékekkel szívemben haladok valami új felé. Okot és okozatot egyaránt már nem másokban keresek csupán hanem saját magamban is. Bár értek kudarcok, de felálltam. Minden bizonnyal ezek létfontosságúak voltak ahhoz az állapothoz, életérzéshez amiben épp most vagyok. Csupán saját gondolataimra, szívügyeimre, cselekedeteimre koncentrálok. Lehet, hogy önzőség, de úgy érzem rendbe kell raknom a kapcsolatomat önmagammal. Ahogyan azt már említettem jön a nyár, amely azt jelenti, hogy  a gatyát leváltja a fodros szoknyácska, a sötétséget a világosság, a nappalok egyre hosszabbak, s a szerelem is újra teret kap az emberek közt. Rájöttem arra, hogy nem szabad gyűlölködnöm, hogyha rólad van szó. Hiszen akármilyen számomra  unszimpatikus dolgot tettél, életemnek jó pár hónapjában a szeretet számomra te voltál. Később, évek múltán majd úgy tekintek vissza rád mint egy gyermekkori kalandra, mely során megtanultam újra a szerelmet élvezni.

Szállj csak szállj!

Kuszábbnál, kuszább szálak melyek idővel de egybe futnak.  Gondolatok, álmok, vágyak melyek örökre beteljesülés nélkül maradnak. Ez és csak is ez az ami most belülről éltet. Bizakodni abban, hogy biztosan  jobb lesz minden az idő múlásával, becsapni magunkat, hogy minden seb idővel beforr. Tulajdonomban lévő érzések melyek napról-napra problémát okoznak nekem a dolgok megértésében. Nem találom helyemet az emberek között, nyugtalankodva tapogatózok, mi is igazán az én életformám. Tudatosan avagy érzelmeink által vezérelve olyan dolgokat teszünk és természetesen leszünk részesei melyeket később nevetségesnek tartunk és legszívesebben semmissé tennénk. Olyan gond nélküli és tökéletes világra vágyunk melyek csak a filmekben léteznek és oly kézzel foghatóak. Mindezek előtt a nagy csalódásokat megelőzve mellékelhetnének nekünk egy kis könyvecskét melyben részletesen kifejtik, miért is ne tégy dolgokat.  Sajnálatos módon azonban az élet nem érkezik útikalauzzal. Valaki úgy gondolta, hogy jobb ha magunk érezzük át ezeket  az érzelmi kavalkádokat melyek sokszor mardosnak, felrepítenek esetleg  már annyira túl tengenek bennünk hogy ordításra késztetnek. Mindezek által meg kell tanulniuk az embereknek miként hagyják maguk mögött, hogy  engedjék tova szállni gátlásaikat és másoknak ki nem mutatott érzéseiket.

Memory

Újra és újra átérzett órák és napok, melyekről tudjuk múlandóak, mégis oly eszeveszettül kergetjük.  Megszámlálhatatlan harsány pillanat jut eszembe, amint kimondom azt a szót, hogy szerelem. Igen, az apró kis pillangócskák a pocakban, első csókok, érintések. A sok jó és nélkülözhetetlen mellett ott van a  csalódás, viszonzatlan szerelme és persze  az át nem aludt éjszakák is. Rágódás, merengés a múlt apró kis pillérein, felér szívünk újra és újra megsebzésével. Kifejezni teljességgel lehetetlen hogy milyen üresnek érzi magagát az a valaki kiben szempillantás alatt jövőképeket rombolnak le. Cipelni egy olyan terhet, melytől azt hittük szárnyalni fogunk méterekkel a föld felett és mindenkinek elmondhatjuk: végre az enyém! Ehelyett csupán a töprengés, önsanyargatás és a kitöltetlen űr marad. Erőm teljes egészével azon munkálódóm, hogyan is tehetném ki szűrét életem minden kis szegletéből. Hossza gondolkozás után, önmagamtól beláttam, ez teljes mértékig lehetetlen. Hisz életemből fizikailag még csak-csak kitudom kergetni, de  a lelkem mélyéről, emlék képeimből a legkevésbé sem.  Apró, gondos mozdulatokkal szedem össze a lélek sok sok darabját. Csupán emlékeim közt egy sötét kis zugban helyezlek el, ahonnan egyszer 10 vagy akár 20 év múlva előkutatva,  átérzem egy- két percre milyen is volt szeretni egy olyas valakit aki az örökké valóságig a hazugságok rabja marad!

Furcsán védtelen!

Fantáziát és érzelmeket megmozgató események melyekre sok- sok év után is boldogan gondolunk vissza.Az a kis űr, hol te lakozol szívemben csak kevesek számára tárja ki ajtaját. Szerencsésnek mondhatod magadat hiszen betekintést és helyet kaptál benne. Definiálhatatlan és érzelmekkel szinte már kifejezhetetlen az amit irántad érzek. Lelkem és szívem egyre inkább mást diktál. Hisz fent áll az a lehetőség is, hogy te ezt csak játékként fogod fel én meg meg gondolatlanul bele megyek. Azonban az is meglehet, hogy ez egy óriási és nagyszerű szerelem kezdete. Meg kell hagyni, bármennyire is tagadom érzelmek ezrei dúlnak bennem. Ha a puszta gondolat végig fut agyamon, miként ajkad ajkamhoz ért megborzongok. Az impulzusok mások, van aki bátorít azzal az érveléssel, hogy végre már rám férne a boldogság és hogy legyek önző egyszer s mindenkorra. Vannak azonban akik óvnak, féltenek, nem akarják, hogy megbántson,  játékszerként  használjon. Egy valamiben azonban teljes mértékig biztos vagyok  a döntést nekem kell meghoznom hiszen más a sorsomról  a legkevésbé sem gondoskodhat!