Egy hideg őszi napon ülök a szobámban s gőzölgő teát kortyolgatok. Merengve azon, hogy az ember vajon okkal kap az élettől pozitív illetve negatív vissza jelzéseket. Az utóbbi időben ugyan is iszonyatosan boldogtalannak éreztem magamat, s lám lám a sors valóra váltotta a kérésemet. A probléma az, hogy ez egy olyan ember lett ki régen már elcsalta a szívemet, vajon most is sikerülhet neki ? Magam sem tudom eldönteni, hisze minden egyes percben mikor vele vagyok azon munkálódok hogyan is taszíthatnám el magamtól, hogy ne kezdjen szívem valódi érzelmeket táplálni iránta mik hamisak is talán.. De nem tudok mit tenni ellene egyszerűen csak meg fog és magával ragad ez az egész mint a friss tavaszi szellő. Talán ő az igazi ki tudja mire vágyok, milyen vagyok, s hogy mennyire is tudok szeretni valójában. A külső impulzusok is csak ugyan ezt a vissza jelzést adják.Minden egyes embert próbálok átverni azzal, hogy számomra ő csak barát , egy barát ki örökre mellettem lesz. De nem ez az igazság, a nagy igazság az , hogy igen is minden nap érzem hiányát, vágyom az érintésére s bókjaira.Mindezt összevetve epekedek már a puszta létéért.
