Ahogyan soha senki még nem

Milliónyi impulzus ér minket az év minden napján. Van amikor csupa jó, van hogy semleges illetve fájó érzések. Legutóbbiból sajnos manapság nagyon sokat kapok meg. Sok ember hárítja rám a problémáit ok nélkül. Talán nem tudatosan csinálja de számomra olyan fájó dolgok ezek melyek mély nyomot hagynak bennem. Azt érzem nem figyelnek rám oda kellőképpen miközben én minden erőmmel azon vagyok, hogy észrevegyen végre valaki, hogy ott legyen mellettem megfogja a kezem és levegye a terheket a vállamról. Sokan azt gondolják, hogy egy nagyon energikus, megbánthatatlan ember vagyok tökéletes élettel. Pedig el kell, hogy mondjam ez cseppet sincs így hiszen csak akkor találnak meg az emberek, hogyha valami problémájuk akad, esetleg rájönnek hogy hibáztak velem szemben. Érző lények vagyunk mindannyian ezért is keressük kutatjuk a szerelmet oly annyira. Ez adhat egyedül olyan érzést nekünk mely egyszerre ellazít és mámoros és maradandó élményeket okoz. Minden este úgy hajtod a párnára a fejedet, hogy ő jár az eszedben. Bár tudod helytelen hiszen lehetetlen, hogy sorsotok egybe fonódjon. Aztán végül egy olyan embertől kapsz egy nagy nagy pofont akitől a legkevésbé sem számítottál volna. Ez  a pofon pedig akkorát csattan, hogy varázs ütés szerűen visszatérsz a monoton érzésekhez, mindennapokhoz ahhoz a bizonyos minta élethez. Bármennyire is fáj felejteni akarunk, új élményekkel teli életet akarunk amelybe nem kap teret a boldogtalanság és az a mérhetetlen sok fájdalom amit mások okoztak nekünk.

Uralod, ha elengeded!

Eléred, ha nem kergeted.

Tiéd, ha már nem akarod.

Megtalál, ha nem kutatod

Édesanyámnak

Fájdalmak, könnyek, nehézségek.  Mind olyan dolog amely ugyanúgy belülről táplál minket úgy ahogyan mondjuk a boldogság vagy a szerelem.  Meg kell tapasztalnunk, át kell élnünk ezeket, hogy majd ha a távoli jövőben ilyen helyzet elé állít minket az élet megfelelően tudjuk viselkedni. Először nagyon nehéz lesz. Minden reggel ezzel virradsz, este pedig ezzel alszol el. Szüntelenül keresed a választ a kiutat a bizonyos fonál végét. Lesznek napok amikor könnyebb lesz, úgy érzed minden  visszaállni látszik a régi kerék vágásba és hogy olyan boldogság önt el mely szinte már szárnyakat ad. De azokon a napokon sem szabad elkeseredni mikor kuszának, sötétnek, végeláthatatlannak tűnik az előtted álló jó néhány nap esetleg hónap. De erőt kell venned magadon, tudnod kell hogy ott vannak azok akiket a világon a legjobban szeretsz a családod és azok az emberek akik a legkisebb gödröcskéket is jól kiismerték már arcodon. Nem szabad csüggedni, hogy hogyan és mint lesz az előttük álló szinte már véges idő. Ki kell élvezni azt a percet, órát, napot amit épp az élet felkínál. Hagyni, hogy a boldogság egész testedet átjárja a legcsodálatosabb érzés amit ember csak átélhet! 

Szeretni taníts

Újra és újra beleesni, kimászni és elfeledni azt a hibát melybe ezerszer beleestünk már. A legnehezebb dolog talán a sok közül. Újra építkezni saját életünkben, újabb falakat húzni magunk köré melyet talán egy burokként használunk mindenféle csalódás ellen vagy pedig csak a légzsáknak mely megfoszt a fájdalomtól. Megmagyarázhatatlanul késztetést érezni arra, hogy birtokoljuk. Olyan mint valamilyen függőség amely folyton kísért, lelkedet kezében tartja, s kénye kedvére rángat mint valami marionett bábut. Bár próbálunk ellenkezni de a végén úgyis az akarat marad alul és a szív győzedelmeskedik. Azon csalódások melyeken átestem lelkemet homokszemnyi darabokra morzsolta, melyeket folyamatos munka és kitartás árán újra  a régivé varázsoltam. Megfogadtam, hogy többet nem leszek az az ember aki alul marad a jövőben én fogom győzedelmeskedni mindenki felett. Aztán egy nap megjelentél te színt hozva  a mindennapokba és mindezt felrúgtad. Először minden sokkal színesebbnek tűnt, a semmiből kacarászni kezdtem, elkezdtem magamat jól érezni úgy mint régen. Majd jött az amitől a legjobban féltem. Egyre inkább érdektelen lettél számomra már nem értékeltem annyira az igyekezeted más felé kacsintgattam, nem voltam tekintettel a szavakkal bár ki nem mondott kérésedre. És ezúton is csak azzal szembesültem, hogy még inkább magamra vagyok maradva, utalva. Ott állni a tömegben és nézni ahogyan más lány veti karjaiba magát, hát azt hiszem az szavakkal kifejezhetetlen. Mindenki próbál vigasztalni, hogy majd jön a nagy betűs szerelem, de én már egyre türelmetlenebb vagyok, kitartásom fogytán. Szóval  kedves szerelem kérlek sürgesd meg a dolgokat oda fent!