"Néha a szerelem hosszan kitart ,néha viszont csak a fájdalom marad"

Belülről szépen lassan átjár az egyedüllét gondolata. Az állapot melytől mindenki oly annyira fél. Mikor is a tudatában vagy annak, hogy magadra maradtál, hogy senkire sem számíthatsz, a hétköznapokat senki sem tölti ki. Csupán csak  vakmerő találgatások, álomkergetések maradnak. Sorban az első adandó alkalommal lecsapunk egy szingli lényre, kockáztatva saját önbecsülésünket hiszen nem tudhatjuk, hogy a másik fél táplál irántunk valós vagy esetleg fiktív érzéseket.Próbáljuk a jelenben keresni a múltat és a jövőt is egyszerre. Visszapörgetni fejünkbe azokat a gondolatokat melyek ide vezettek, s eltervezni azt miképp próbáljuk meg  majd életünket színfoltokban gazdagon, néhol komoly döntéseket meghozva leélni. Lehetséges, többé kevésbé igaz is, hogy minden megújuló kapcsoltunkban régi partnerünket próbájuk keresni. Szükségünk van gyakorta visszajelzésekre, gondolok itt érintésre, pillantásra vagy akár egy kedves szóra melyből következtetést tudunk levonni. Eme óriási káosz a fejemben régóta nem akar tovaszállni, ebből a rettenetes hullámvasútból végre kiakarok szállni!

Örökkévalóság

Egészen filmbeillő kis jelenet volt, az az este mikor a sötét égbolt alatt ülve ragyogtak ránk a csillagok fényei. Ott mélyen a szívem kis bugyraiban valami megint elindult.Szívem egyre hevesebben kezdett dobogni, gyomromban mintha száz meg száz pillangó repkedett volna, éreztem, hogy eluralkodik rajtam az érzés kezeim közül kicsúszik az irányítás. Csak ültünk, ketten, egymásra bámulva és azon eseményeket tárgyaltuk ki teljes részletességgel melyeket együtt töltöttünk. Karjaid az idő lassú haladásával körém fonódtak, magadhoz húztál. Már lassan egy teljes éve mindig ugyanaz a felállás. Te is és én is próbáljuk úgy alakítani röpke kis életünket, hogy ne legyünk egymás napjainak gyakori " színfoltjai ", de valami oknál fogva körülötted forog az életem, minden első, második és még harmadik gondolatom is feléd irányul. Azt mondtad nekem szeretnél egy olyan helyet ahol, senki véleménye sem számít, ahol ítélet nélkül azt tehetünk amit szívünk megkövetel. E mondat hagytad el szádat búcsúzóul: - ha a valóságban létezne egy ilyen hely, akkor teljes bizonyossággal veled osztanám meg minden kis zegzugát.

Who can say why your heart sighs, as your love flies?

Azt mondják itt a tavasz, mindenki szerelembe esik. Sokan  köztük én is úgy vagyok vele, hogy minden egyes alkalommal mikor végig sétálok az utcákon és meglátok  egy párt akik már oly annyira szeretik egymást, hogy szinte valótlannak tűnik, szívem  egyszerre csak összeszorul és azon kezdek el morfondírozni nekem miért nem adatott meg az, hogy felhőtlen boldogságban ússzak  Hosszas, olykor eredménytelen szívembe való betekintések után rájöttem arra, hogy olyan vészesen keresem a szerelmet, hogy az már szinte rutinosan kikerül engem. Ezer és ezernyi csalódás után elveszítettem a bizalmamat a férfi egyedek iránt. Hisz fiúk, el kell ismerni  kedvetekre játszadoztok mély érzéseinkkel. Én megtanultam azt, hogy kíméljem meg magamat a felesleges érzelmi huza-vonáktól. A te esetedben azonban minden más volt. Megtanultam, hogyan engedjem meg végre valakinek azt, hogy szeressen.  Végre, megnyitottam neked szívem kis ajtaját. Volt egy pillanat mikor talán elhittem, hogy az ami köztünk volt az akár szerelem is lehet.. Rájöttem azonban  a szerelem valóban elvakít!

never more

Bármennyire is lelkem azt diktálja a barátaimnak igen is fontos vagyok, szívemben azt érzem egyedül maradtam. Egyedül ebben a nagy összevisszaságban.  Az idő oly, gyorsan halad el mellettem, én pedig próbálom minden egyes kis percét kiélvezni. Valami azonban mindig visszatart. Ott legbelül ahol, legtitkoltabb érzelmeim lakoznak, fel fel bukkan az a tény is, hogy nem tudok már kibe kapaszkodni, nincs ki meghallgatná érzéseimet. Mikor színre léptél azt hittem minden megváltozik majd, végre én is megérem azt az érzést milyen is felhőtlen boldogságban úszni. Van azonban egy borzasztó rossz tulajdonságom, még pedig az, hogy  másoknak nem hagyom hogy szeressenek. Meglehet, azért mert félek attól beleszeretek valakiben ő pedig csúnyán átver majd és gyógyíthatatlan sebet ejt majd szívemen. Veled azonban másképp volt ez. Az első perctől kezdve elkezdtem bízni benned, kezedbe adtam érzéseimet, s te megtanultál velük bánni. Bárhogy is alakul kettőnk sorsa, egy teljesen biztos, te örökre helyet kaptál a szívemben!

forever mine, forever yours

Teraszon ücsörögve torkomból fel-fel tör a köhögés. Selyem ingem gyengéden bőrömhöz simul, testem pedig a napsugarak melegében úszik. Ma volt az első olyan nap mikor elkezdtem érezni a hiányodat. Percről percre fontosabbnak érezlek, mindig egy lépéssel közelebb engedlek magamhoz, lelkem egy darabját kezedbe adom. 


Mélyről feltörő késztetést érzek arra, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz a szó szoros értelmében.Elindult bennem egy folyamat mely már régóta nyugvó állapotban volt. Megint elkezdtem szeretni és ezt neked köszönhetem.Örökké az enyém, tiéd, miénk

Játék az egész

A szürke hétköznapok egyikében, mikor már azt hittem egész életem érzelmi sivárságban fogom leélni egyszer csak felbukkantál te. A közösség által igen kedvelt helyen, egyik pillanatról a másikra egyszer csak mellém szegődtél. Bevallom meglepődtem, hogy néhány percen belül szinte  már úgy beszélgettünk mint két jó barát. Talán azért mentem bele ebben az egész "játékba"  mert valami új és izgalommal teli dologra vágytam. Tudtam hamarosan következnek majd az első találkozások, az első kínos csendek, a sok közös kacaj és persze a huncut   szempárok. Gyönyörű szép tavaszi idő volt mikor először megejtettük személyes találkozásunkat. A csodás, színekben pompázok fák mellett sétálva egy percre megint elkezdtem magamat vidámnak érezni. Egy padon ücsörögve beavattuk egymást életünk olykor kínos, olykor felhőtlenül boldog pillanataiba. Végül kezedet végig simítottad lábamon gyengéden  és mosolyoddal pedig jelezted nekem, hogy ez valami új és tökéletes kezdete lehet. Talán mindenki boldogságban úszna, ha nap mint nap egy cseppnyi törődés kapna.