Örökkévalóság

Egészen filmbeillő kis jelenet volt, az az este mikor a sötét égbolt alatt ülve ragyogtak ránk a csillagok fényei. Ott mélyen a szívem kis bugyraiban valami megint elindult.Szívem egyre hevesebben kezdett dobogni, gyomromban mintha száz meg száz pillangó repkedett volna, éreztem, hogy eluralkodik rajtam az érzés kezeim közül kicsúszik az irányítás. Csak ültünk, ketten, egymásra bámulva és azon eseményeket tárgyaltuk ki teljes részletességgel melyeket együtt töltöttünk. Karjaid az idő lassú haladásával körém fonódtak, magadhoz húztál. Már lassan egy teljes éve mindig ugyanaz a felállás. Te is és én is próbáljuk úgy alakítani röpke kis életünket, hogy ne legyünk egymás napjainak gyakori " színfoltjai ", de valami oknál fogva körülötted forog az életem, minden első, második és még harmadik gondolatom is feléd irányul. Azt mondtad nekem szeretnél egy olyan helyet ahol, senki véleménye sem számít, ahol ítélet nélkül azt tehetünk amit szívünk megkövetel. E mondat hagytad el szádat búcsúzóul: - ha a valóságban létezne egy ilyen hely, akkor teljes bizonyossággal veled osztanám meg minden kis zegzugát.