A szürke hétköznapok egyikében, mikor már azt hittem egész életem érzelmi sivárságban fogom leélni egyszer csak felbukkantál te. A közösség által igen kedvelt helyen, egyik pillanatról a másikra egyszer csak mellém szegődtél. Bevallom meglepődtem, hogy néhány percen belül szinte már úgy beszélgettünk mint két jó barát. Talán azért mentem bele ebben az egész "játékba" mert valami új és izgalommal teli dologra vágytam. Tudtam hamarosan következnek majd az első találkozások, az első kínos csendek, a sok közös kacaj és persze a huncut szempárok. Gyönyörű szép tavaszi idő volt mikor először megejtettük személyes találkozásunkat. A csodás, színekben pompázok fák mellett sétálva egy percre megint elkezdtem magamat vidámnak érezni. Egy padon ücsörögve beavattuk egymást életünk olykor kínos, olykor felhőtlenül boldog pillanataiba. Végül kezedet végig simítottad lábamon gyengéden és mosolyoddal pedig jelezted nekem, hogy ez valami új és tökéletes kezdete lehet. Talán mindenki boldogságban úszna, ha nap mint nap egy cseppnyi törődés kapna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése