A minap este a csillagos ég alatt sétáltam. Te jutottál eszembe, hiszen mikor még minden a színektől pompázott veled tettem meg ugyan ezt. Lelkemben ott vannak azok a kis szavak, érintések melyeket azalatt a pár óra alatt hozzám intéztél. Akárhányszor csak rád gondolok, eszembe jutnak azok a dolgok melyek egy kívül állónak talán semmisek. Bárcsak itt lehetnél és te is láthatnád, hogy egész testemben megremegek, ha eszembe jut az a bizonyos este és persze te! Újra és újra átakarom érezni azt ahogyan karjaidban tartottál, csókodat, érintéseidet.Pár nappal ezelőtt este végre újra átölelhettelek, hiszen elnyomtam magamban minden olyan érzést mely fájó és csak a csodálatos, elmondhatatlan pillanatokra gondoltam. Csupán annyi a hiba az egészben, hogy te abban a hitben élsz, csak barátok vagyunk akik néha átsegítik egymást a nehéz időkben a problémákon. S bár nem vagy az akit kislány koromban a tökéletes nagy szerelmemnek hittem, mégis olyan értékek rejlenek benned melyeket félsz kimutatni... én azonban mégis megláttam ezeket és teljes bizonyossággal jelenthetem ki, hogy fülig beléd estem !! Soha, de soha nem feledem el azt az estét, mikor megismertelek és beléd szerettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése