Ha gondolataimat apró cetliken kitűzhetném egy falra akkor, talán egész szobám sem lenne elég. Milliónyi érzelem kavarog bennem, újra és újra felbukkansz emlékképeim között, nem hagysz nyugodni, azt hiszem végzetemet akarod. Veled lenni olyan érzés mint mikor a hintából kiugorva még levegőt is elfelejtesz venni, hisz olyan felszabadító élmény.. Minden egyes alakommal mikor csak kevéske esélyt is látok arra hogy elveszítelek, testemmel és lelkemmel egyaránt azon mesterkedek, hogy újra karjaimban tudhassalak és soha de soha ki ne engedjelek onnan. Összességében pótolhatatlan vagy számomra.