never more

Bármennyire is lelkem azt diktálja a barátaimnak igen is fontos vagyok, szívemben azt érzem egyedül maradtam. Egyedül ebben a nagy összevisszaságban.  Az idő oly, gyorsan halad el mellettem, én pedig próbálom minden egyes kis percét kiélvezni. Valami azonban mindig visszatart. Ott legbelül ahol, legtitkoltabb érzelmeim lakoznak, fel fel bukkan az a tény is, hogy nem tudok már kibe kapaszkodni, nincs ki meghallgatná érzéseimet. Mikor színre léptél azt hittem minden megváltozik majd, végre én is megérem azt az érzést milyen is felhőtlen boldogságban úszni. Van azonban egy borzasztó rossz tulajdonságom, még pedig az, hogy  másoknak nem hagyom hogy szeressenek. Meglehet, azért mert félek attól beleszeretek valakiben ő pedig csúnyán átver majd és gyógyíthatatlan sebet ejt majd szívemen. Veled azonban másképp volt ez. Az első perctől kezdve elkezdtem bízni benned, kezedbe adtam érzéseimet, s te megtanultál velük bánni. Bárhogy is alakul kettőnk sorsa, egy teljesen biztos, te örökre helyet kaptál a szívemben!