Három méterrel a felhők felett

A város a napsugarak fényében úszik, próbáljuk kiélvezni az utolsó hőségeket, eljönnek szép lassan az utolsó fergeteges nyári mókázások. Egy cseppet sem foglalkoztam azzal, hogy milyen tempóban menetelnek el a dolgok mellettem, elkezdtem csupán saját magammal törődni és mások gondjait a kék égnek ereszteni. Aztán jött a rég várt állapot. Olyan sebességgel rontott bele életembe, hogy gondolkozni nem volt időm azon, hogy mi is a helyességi sorrend ilyen esetben. Első találkozásunk csupán a véletlen műve volt. De ha hiszitek ha nem már akkor  hihetetlen módon ittuk egymás szavait magunkba. Majd teltek múltak a napok jöttek az újabb együtt töltött délutánok, nevetések, hódítások. Tegnap hirtelen támadt ötletéből elvitt egy csodás helyre amit elmondása szerint csupán nagyon kevés embernek mutatott be. Nem tudom, hogy a csodás látvány tette, de nem tudtam abba hagyni a mosolygást ahogyan ránéztem. Próbáltam elhitetni saját magammal, hogy ez nem randi biztosan csak társaságra vágyik. Aztán villámlás szerűen belém hasított az a tudat, hogy más ember vagyok mellette, megnyugszom és azt kívánok bár csak örökre ott maradhatnék vele. Természetesen ahogyan ezt a nők szokták csinálni, leplezem azt, hogy valójában mennyire kedvelem. Végre nem csak kergetem a vágyat, hanem minden porcikámat átjárja egyenesen megborzongat egész testemben.