Az életet talán egy rohanó vonathoz tudnám hasonlítani. Vannak akiknek állandó helyük van, vannak akik néhai átutazók illetve a folyton megújulók. Azok akik állandóak, maradandóak hordozzák magukkal azt a sok közös élményt, titkot, érzelmet melyet az eltöltött idő alatt vettek birtokukba. Néhai idegenek azok akik a sok sok minket ért impulzus közül csak néhányat ismernek, kizárólag szívünk joga, hogy nagyobb teret kapjanak szívünkben. Természetesen nem maradhatnak ki azon kellemes olykor kellemetlen személyek sem akik azokat a pillanatokat alkotják amelyeket majd az unokáinknak szeretnénk mesélni. Ha meg van életünknek ezen pár szakasza akkor jöhet a szerelem amely olyan fordulatokat hoz majd amikre gondolni sem mertünk volna. Akaratlanul helytelen dolgokba sodor, azt diktálja hogy teljes lényemben át kell szellemülnöm ahhoz hogy megfeleljek azoknak a bizonyos nagy fekete betűs szerelem szabályainak. Várod, hogy mikor fogod vissza kapni azt a sok áldozatot amit érte hoztál, de fel kell hogy nyissam a szemeidet ez sosem fog megtörténni, hiszen a szerelem a legönzőbb dolog amely életünk során végig kísér minket. Mégis éltet minket és úgy vágyunk rá mint egy falat kenyérre. Hiszen egyedül álló, nincs hozzáfogható, akarod, élvezed, vágysz arra hogy birtokold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése