Az életem szépen lassacskán darabokra hullik s, én csak néha néha feleszmélek mi is történik .. Minden ember keresi azt a bizonyosat kivel osztozhat bánatán s, örömén. Igen, féltékeny vagyok mert nem értem nekik miért sikerülhet nekik miért adatik meg a boldogság ? Végül mindig ugyan arra jövök rá. Számomra már annyiszor megadatott ez a lehetőség és én képes voltam elszalasztani azzal nyugtatván magamat, hogy majd jön egy következő egy másik aki még tökéletesebb lesz! Elkeserít hogy vajon már nem talál rám a boldogság ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése