Egy viszonylag meleg őszi napon ülök  szobámban , azon merengek vajon minden okkal történik-e ? Az emberekkel okkal alakítanak ki velünk szorosabb kapcsolatot melyek később vagy kárba vésznek vagy örökké megmaradnak...?  Számomra az utóbbi bizonyosult igaznak, vagyis hogy örökké tarthat egy emberrel kialakított szorosabb kapcsolat. Valóban nem mindenben értünk egyet illetőleg vannak ki nem mondott sérelmek. Néha kell idő ahhoz , hogy megbocsátani tudjunk a másik félnek hiszen sérelmeink nem szállnak csak úgy tova. Azonban óriási öröm járja át minden kis porcikámat mikor újra visszatér hozzám és vele együtt  a soha el nem feledett emlékek is újra eszembe jutnak.Bevallom nem volt nélküle teljes az életem . Volt benne egy bizonyos űr amit senki más soha sem tudott kitölteni. Mindig is ő volt, lesz illetőleg most is  számomra a stabil támasz ebben a kusza világban.  A napokban ráébredtem arra, hogy hiába érzem úgy kiegészítene,  valami mégis vissza húz a való világba. Az életben mindenért foggal körömmel küzdeni kell, hogy lehessen belőlünk valaki.. szerintem a szerelemben is már csak így van ez . Minden közösen eltöltött pillanatért, bókért,érintésért meg kell küzdenem. Minden bizonnyal valós érzelmeket táplálok eme egyed iránt!!