2011. augusztus 8., hétfő

Hanyag elegancia, meg némi arogancia

Jó ideje azon tűnődök már, hogy vajon senkiben nem fogom megtalálni azt a bizonyos pluszt? Minden egyes alkalommal ugyanazt keresem, ami benne egymagában megvolt. Úgy érzem az élet számomra folyamatos vágyódás a boldogság után. 
Úgy érzem nem számítok, folyamatosan egyedül alszom el, mert nincs velem senki, nem számíthatok azokra, akikre eddig azt hittem számíthatok. És mikor végre megtaláltam valakiben azt a kis szikrát, meghátráltam. Egy barátom szerint félek. Félek a kapcsolattól, a csalódástól, a kötődéstől, hogy mi van ha elmúlik, és attól hogy mások mit gondolnak. Nem vagyok az a típus, aki könnyen kimondja mit érez, jelenlegi életemben egy ember van, akiben teljes mértékben megbízom, akár az életemet is rá merném bízni, és rá tényleg számíthatok.
A közös borozások, az a sok sok átbeszélgetett éjszaka. Azok teszik teljessé most az életem. Egy hét múlva megyek, végre kezdődik nyaram legvadabb négy napja. 

2 megjegyzés:

  1. az én véleményem erről a bejegyzésről egy őszinte mosoly volt, remélem ez minden kérdésed kielégíti ♥

    VálaszTörlés
  2. mindent képes volnék megtenni, azért hogy ne érezd így magad, sajnálom, hogy eddig nem számíthattál rám!

    VálaszTörlés