Ahogyan lépkedtem, talpam alatt a friss hó ropogott. Testemet azonban átjárta a napsugarak meleg. Látni, hogy valami új valami más következik.. De nem csak környezetemben figyeltem fel erre, hanem saját magamon is észrevettem. Szinte tökéletesen biztos vagyok benne, hogy újítanom kell, el kell engednem egy olyas valamit ami talán nem is volt az enyém. Be kell zárnom azt a bizonyos ajtót hogy újak nyíljanak meg előttem. Nem szabad azon merengenem: vajon mit rontottam el?.. Miért nem lett az enyém? Csupa értelmetlennek tűnő kérdés, igaz? Számomra azonban ezek óriási szavak voltak. Mára talán már elengedtelek és veled együtt minden olyan érzést mely fájó és mély nyomot hagyott bennem.. Újra kinyitom szívemet, és reménykedek abban, hogy valaki csak fele annyira dobogtatja meg majd a szívemet , mint ahogyan azt te tetted...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése