You and Me

Egy este mely talán mindenki számára rejtély marad, csak te meg én mi ketten egy eldugott kis helyen  a kapcsolatok feleslegességéről társalogtunk. Próbáltuk leplezni azt mennyire igazán kivagyunk éhezve mind a ketten arra, hogy odabújhassunk a másikhoz most rögtön, azonnal. Egy padon ültünk, kabátodat lassacskán hátamra tetted, hogy testem ne remegjen oly annyira nagyon. Kedvességeddel teljesen elvakítottál, másra sem tudtam gondolni, hogy ajkaink mikor érnek már egymáshoz. A várva várt tett azonban csak jóval később jött. Kezeidet lassacskán végig simítottad oldalamon, nyakamon, arcomon... hirtelen olyan érzésem támadt, mintha már ezer éve ismernélek. Bátran mondhatom egész testem bele remegett ahogyan tekintetedet újra és újra felém emelted. A havas úton kezdtünk sétálni, csodálatos új onnan beszerzett fekete magassarkúba lépkedve ropogott talpam alatt a hó.  Egyszer csak megállítottál, mintha valami mondani valód lenne, egymás felé fordultunk.. ez a " mondat" azonban minden egyes szónál többet ért!