Általában azért nem nyílók meg teljesen az embereknek mert félek a csalódástól. Az emberekbe fektetett bizalmam szépen lassan tovaszáll. Minden egyes nap úgy ébredni, hogy nem ő fekszik melletted, hogy tudod azokat a dolgokat amelyek meghatározó mérföldkövek életében elsőként már nem veled fogja megosztani. Este mikor elalszik párnáján már nem a te illatod van, nem hagyhatsz egy nyomot sem életében. Ha csak van egy röpke pillanat amelyet nem a rohanó mindennapok zaja tölt ki ő jár fejemben. Nincs rá jó módszer, hogyan tüntessem el szívem minden ki szegletéből, kidobni az ablakon azokat az emlékeket melyeket együtt alkottatok, melyeknek számodra a mindent jelentik. Reménykedni abban, hogy egy nap elvonul szeme elöl a köd és hogy megkeres és azt mondja, hogy részese vagyok az életének és hogy nem akar elengedni. Minden erre természetesen egy egész életen át várhatok, mert nincs meg benne az a fajta akarva akarás amely mindehhez szükségeltetik. Tehát marad a találós kérdés, a sok sok kérdőjel, hogy vajon gondol e még rám, emlékeink benne is kavarognak e még néha és hogy tervez e velem a későbbiek folyamán. Egy teljes hónap várakozás után úgy döntöttem, hogy lemondok róla. Az egy dolog, hogy az ember kitart a másik mellett bizonyos ideig hiszen szereti, de én már sajnos nem tudtam tovább várni. Elérkeztem egy olyan ponthoz mikor már annyira fájtak a sebek amelyeket lelkemben hagyott, hogy jobbnak láttam ha útjára engedem. Van az a mondás, hogy ha valakit igazán szeretünk akkor eltudjuk engedni. Ezzel is azt a benyomást kelteni, hogy mennyire szerettem és hogy mennyi mindent feladtam azért hogy életem része maradjon. Mikor a sötétben a leszálló ködből egyszer csak előlépett, ránéztem, apránként pergett le előttem minden nap, óra és perc amit együtt töltöttünk. Legszívesebben odarohantam volna és öleltem volna míg világ a világ. Legbelül tomboltam, kifelé azonban halálos nyugalmat próbáltam mutatni. Soha, senki nem váltott ki belőlem ilyen erős érzelmeket jelenlétével. Szavakkal nem lehet elmondani, hogy mennyire nagyon hiányzol. Ha visszapörgethetném az időt, első dolgom az lenne, hogy elmondjam neked mennyire szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése