A nagy szürkeségben a rohanó emberek között ott állok s csupán néha néha eszmélek fel. Értelmetlenül toporzékolok várva a csodát, azt hogy valaki elhozza a boldogságot a mindennapokba. Sokan esnek abba a hibába hogy, nem egy adott személybe akarnak szerelmesek lenni hanem magába a szerelembe. Fejüket is elvesztve szinte, törtetnek annak érdekében hogy kitűnjenek és hogy végre valaki őszinte érzelmekkel forduljon feléjük. Mindennapjaidat arra pazarlod, hogy próbálod fejtegetni a jeleket amelyeket maga mögött hagyott, s egyben az emlékeket hátrahagyva akarsz haladni tovább. Érzelmi kitörések ezre színesíti az unalmas mindennapokat. Környezeted pompázik a boldogságban, mindenki keresi azt a bizonyost. Újra és újra elhatározom magam, hogy végérvényesen kitörlöm életemből, új utakon kezdek majd járni, megpróbálok elszakadni attól a bizonyos múlttól amely fogva tart olykora erővel de nem igazán enged. Megpróbálni újra meg újra nem könnyű.. A folytonos negatív visszajelzések mindig rántanak egyet rajtad lefelé majd vannak napok amikor már teljesen kilátástalannak látod helyzetedet. Ekkor van szükséged azokra az emberekre akik a rosszabb időkben is melletted vannak, kik mosolyt csalnak arcodra, kiknek köszönhetően a mindennapos kávé is édesebb. Senkinek sem fogom megadni azt az örömöt, hogy elmondhassa tönkretett. Sokszor fogunk pofonokat kapni életünk során, sokszor fogunk elesni de a leges legfontosabb, hogy tudjunk felállni és küzdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése