Gondolatok amelyek aprócska darabokra tudják szaggatni napjainkat, önmagunkat, lelkünket. Időzni a problémáknál amelyek már a múlt sötétjében ragadtak. Értelmetlen, időpocsékolás, saját magunk áltatása. Félni attól, hogy ki kell mozdulnunk megszokott mindennapjainkból. Elindulni egy olyas fajta új úton amelyen nem tudjuk milyen impulzusok érnek majd minket. Újra bizalmat szavazni a világban, másokban, önmagadban talán az egyik legnehezebb dolog a bizonyos élet során. Úgy hiszem mindenkiben ott lakozik a bujaság, vágyakozás és persze az a bizonyos tűz is. Ez a mindent elárasztó tűz nem mindig lobog teljesen van amikor vissza csippentünk belőle saját magunk is. Annak eredményeként mert megbántott minket egy nagyon kedves barátunk, szerelmünk, családunk. Szeretjük a problémákat ezernyi oldalról megrágni. Hamar választ akarunk kapni arra, hogy mit rontottunk el, ő mit rontott el. Az emberek kíváncsiak minden egyes történésről elsőként szeretnének tudomást szerezni. Néha azonban jobb hogyha kétségek között hagynak és nem adják tudtodra a piszok nagy igazságot. Az idő múlik te egyre türelmetlenebb vagy utolsó erőddel is próbálsz kitartani mellette, aztán elérsz egy határt amikor megálljt kell parancsolnod saját magadnak és iránta táplált érzéseidnek. Rá kell döbbenned arra már soha nem fog visszajönni és nem fog többet úgy szeretni mint azelőtt akármit is fogsz csinálni. Nem tehetsz mást, elengeded.. megkönnyítve saját magad dolgát is. Hazudni másoknak, hogy már könnyebb és a legkevésbé sem fáj.. Igen vannak percek amikor ezt érzed, de ez az érzés nem állandósul bennünk. Bármit is teszel vagy éppenséggel ő tesz azért hogy megutáld, sosem fogod tudni elengedni teljesen mert ott lebeg elmédben az a bizonyos DE.
Most
elköszöni kell, csendesen.
Remélni, hogy nyomot hagyok a szíveken.
Ígérd meg nekem, hogy nem felejtesz el,
hiszen a részem vagy és a szívemben mindig ott
leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése